SOROZATDARÁLÓ: Mi lesz itt Batman után?

A 2022-es Batman-film egyik legmeglepőbb szereplője Colin Farrell volt. Az ír színészre annyi maszkot pakoltak és úgy elváltoztatta a hangját a gengszter Oz Cobb, alias a Pingvin szerepében, hogy valószínűleg még a saját édesanyja sem ismert volna rá. A rövid vendégszereplés komoly visszhangot keltett, az HBO-nál pedig úgy gondolták, hogy a karakter megérdemelne egy saját sorozatot, amelyben azt mutatnák be, mi történt Gotham városának alvilágában az előző és a készülőfélben lévő Batman-mozi között. Azonban hiba lenne lebecsülni a Pingvint. Ez messze nem csak egy űrkitöltő sztori a két nagy film közti időben. Ha már az alkotók lehetőséget kaptak rá, hogy megcsinálják a sorozatot, úgy döntöttek, egy igazán nagyszabású, régi vágású, mégis modern ízű gengsztertörténetet faragnak belőle, amely nyolc epizódban mutatja be, hogyan lépdelt Oz Cobb, a gengszterkarrierjét egyszerű sofőrként és lóti-futiként kezdő rosszfiú egyre feljebb a város alvilági ranglétráján.
A kiindulópont némileg a Coen-fivérek kilencvenes évekbeli klasszikusára, A halál keresztútjánra emlékeztet. Egy középsúlyú gaztevő megpróbál kijátszani egymás ellen két rettegett bűnbandát, nyerészkedve a konfliktusukon. Hangulatában azonban a két mű nem is különbözhetne jobban egymástól. A Pingvin egy éjsötét dráma egy elkárhozott lélekről, aki vágyja a hatalmat, és ezért bárkit és bármit képes feláldozni, akár a hozzá legközelebb állókat is. Farrell alakításában Oz Cobbot egyszerre látjuk félelmetesnek, kisszerűnek, hatalmasnak és szánalmasnak, a színész ügyesen használja ki a karakterben rejlő ellentmondásokat, és végig ügyesen egyensúlyozik. Arra, hogy jól csinálja, bizonyíték az utolsó epizód, amelynek egyik pontján garantáltan zokogni fog a nézők jó része, s egy gengsztersztorinál azért meglepő fejlemény.
Persze egyetlen izgalmas szereplő kevés lenne a sorozathoz. Szerencsére itt van még kettő, vagy talán három is. Egyrészt megkapjuk az elmegyógyintézetből szabadult Sofia Falcone-t (Cristin Milioti briliáns), aki nem tud mit kezdeni a hirtelen kapott rengeteg hatalmával. Másrészt nagyon fontos szál Oz kapcsolata az édesanyjával, ami az utolsó két-három epizódban mélyül el igazán, és kap új dimenziókat. Csodás látni, hogy végre itt egy sorozat, amely tényleg jól használja a flashbackeket, és nem csak időhúzásként: általuk új színeket képes adni a karaktereknek, és új értelmet nyernek a jelen történései.
A legnagyobb dicséret hangján mondom, hogy a Maxon látható Pingvint nézve a játékidő nagy részében teljesen megfeledkeztem arról, hogy Batman világában járok. A széria egyáltalán nem él vissza ezzel, alig van benne néhány utalás a mozifilmre. És ez így van jól, mert önállóan is bőven megállja a helyét.

Tóth Csaba