Lopakodó özönvizek

Az ember csak nézi a megdöbbentő képeket Passauról, Prágáról vagy České Budějovicéről, a madártávlatból filmezett bősi tengert, s a lopakodó félelem közben felteszi a kérdést magában: miért hisszük azt, hogy jövő tavasszal vagy nyáron, esetleg egy-két év múlva nem ismétlődhet meg ugyanez? Miért van az, hogy árgus szemmel, tehetetlenül lessük az időjárás-jelentést, és várjuk, hogy magától jóra fordul minden? Mikor jut végre eszükbe a közép-európai kormányoknak, hogy közös tervet dolgozzanak ki az özönvizek megelőzésére, de legalább enyhítésére?

Hiába, nagy úr a megszokás és a hiszékenység.

Mióta Szlovákiát elöntötte a Fico-reklámok árja, emberek tömege képes ismét bedőlni az újabb hazugságnak, hogy ez az „új arc” majd valami újat hoz az ország politikájába. Pedig a Smer egész kampánya a legalantasabb, az évtizedek alatt belénk szorult ösztönökre épül: a büntetésre, a restrikcióra, a „majd mi elvesszük és szétosztjuk”-féle kommunista retorikára. Sehol egy szó épülésről, toleranciáról. Gašparovič kókadt bajusza alatt sem látja a nép a nagy átverésről szóló mosolyt. Pedig volt már itt hasonló modell, csak akkor Ľuptáknak hívták az orvvadászt, aki Mečiarnak segített besöpörni a szavazatokat. S miközben a nagy manipulátor röhögve számol a kulisszák mögött, és Fico a képzelt miniszterelnöki székben fészkelődik, előrevetül egy új, talán a mostaninál is tehetetlenebb kormánynak a víziója. Nem véletlen, hogy már most a „konszenzus” kifejezésnél nyílik ki minden szótár, ami köztudottan megalkuvást és elvtelen egyezkedést jelent.

Ám míg az árvíz után mindenki tudja a teendőjét, a politikai árvíz károsultjai négy évig lapátolhatják a sarat és a mindent elborító iszapot, nem szólva a szúnyogok milliárdnyi hadáról. Miközben sokan abban bíznak, hogy bekövetkezik a csoda, és a Fico-féle áradat, mondjuk, 4,9-nél tetőzik. Pedig megtanulhattuk, hogy nincsenek csodák. Ahol nem szabályozzák időben a lappangó kis erecskéket, nem figyelnek a tehetetlen étvágyú patakokra, ott mindig lesznek árvizek. Hiába éri utol a végzet az SDĽ-t, az általa kitermelt figura kísértetként tér vissza.