Liberális kisajátítás

Ha ma nem sikerül megegyeznie Pavol Ruskónak a Zsolna környéki falvak polgármestereivel, valamint a földtulajdonosakat képviselőkkel, a miniszter a kormányban kezdeményezni fogja a földterületek kisajátítását. Rusko hovatovább egyre idegesebb. Ez részben érthető, hiszen érzi, néhány egyszerű ember csak a saját jólétére gondol, nem a stratégiai célokra, így nem hajlandók a hivatalos árért eladni a földterületeket. Az ANO elnöke egyértelművé tette, bármiről hajlandó ma tárgyalni, a telekárak emelését kivéve. Számára teljesen elfogadhatatlanok a kétszáz-háromszáz koronás négyzetméterenkénti árak, s a százegynéhány koronától, melyet hivatalosan, pecsétes pa-pírral is meg tudnak indokolni, nem tágít. Ha meg az egész nem tetszik a népnek, akkor jöjjön az erőszakos kisajátítás.

A dolgot nyilván több oldalról is meg lehet közelíteni. Mondhatjuk azt, hogy az a földterület, amikor még szó sem volt a beruházásról, semmit sem ért. Termőföldnek nem igazán jó, így a tulajdonosok olcsón is megváltak volna tőle. De azt is mondhatjuk, hogy abban a pillanatban, amikor egy több tízmilliárdos befektetés érkezik oda, a telkek árai az égbe szöknek. És jogosan. Hiába jön ki a becsüs, azt állítva, hogy ez a telek ennyit meg ennyit ér. A tulajdonos tudja, hogy kötni kell az ebet a karóhoz. Egyrészt hátha sikerül feljebb srófolni az árakat, ha meg mégsem, akkor egyszerűen azért, mert ha nem szabályos adásvétel útján válik meg a földjétől, hanem az állam kisajátítja, ugyanazt a pénzt kapja meg érte, ami az utolsó állami ajánlat volt – azzal a különbséggel, hogy nem kell adót fizetnie utána. Az, hogy a minisztérium ezáltal időzavarba kerül, s valószínűleg csúszni fog az egész befektetés, s tán még büntetőkamatokat is fizetethet az állam, a földtulajdonosokat nem különösen izgatja. Talán még érthető is a dolog. Számunkra. Ezeknek az embereknek valószínűleg egyszer adatik meg az életben, hogy jól járjanak. Hát nem fogják a dolgot annyiban hagyni.

Pavol Ruskónak, mint a programjában liberálisként definiált párt elnökének tudnia kellene, hogy bár szép dolog a globalizmus, a piacorientáltság, a külföldi befektetők becsődítése, egy liberális párt viszont nem építhet csak gazdasági dolgokra. A liberalizmusnak vannak olyan több száz éves fundamentumai, melyek az egyén szabadságának, tulajdonának tiszteletéről és sérthetetlenségéről beszélnek. Az egyén célja a maximális jólét és boldogság elérése. Bármilyen törvényes úton. A nagy gazdasági fellendülés közepette ezeket pont neki nem szabadna elfelejtenie. Ha komolyan gondolja az ideológiát.