Lealacsonyított műveltség?

Mélyen tisztelt Hushegyi Gábor adjunktus úr! Az Új Szó március 18-i számában a Selye János Egyetem létrehozásával kapcsolatban megjelent véleménye arra késztetett, hogy tollat ragadjak. Önnek hivatásánál fogva nagy a felelőssége a közvélemény formálásában. Éppen ezért engedje meg, hogy feltegyek néhány kérdést. Először is: Ön mint a tudomány embere miféle álláspontot képvisel? A tanulás és a művelődés lehetővé tételét és terjesztését tartja-e fontosnak minél szélesebb körben, vagy pedig csupán egyesek (az Önhöz hasonlóak) kiváltságaként hajlandó kezelni a kérdést?

Az oktatási intézményeknek – amellett, hogy képesítést adnak – az is feladatuk, hogy nagyobb lehetőséget adjanak egy-egy szakterületre vagy a tudomány egy-egy ágazatába való betekintéshez. Ugyanakkor az összefüggések keresésére kell serkenteniük, amivel fejlesztik a szellemi képességet, emelik a szellemi szintet és a műveltséget. Természetesen vannak önművelők, akik felsőfokú végzettség nélkül is képesek tudásra szert tenni. De nem ez a jellemző. Nem azt kellene célként kitűznie egy egészséges társadalomnak, hogy minél több szellemileg nyitott, önállóan gondolkodó embert neveljen? Nem erre volna szükségünk nekünk, kisebbségben élő magyaroknak is a megmaradásunkhoz?

Az, hogy a felsőfokú végzettségű szakemberek megfelelő munkahelyek hiánya miatt kiszorítják az érettségizetteket és az általános műveltségűeket a munkapiacról, nem az oktatási intézmények hibája, és nem is a felsőfokú végzettségűeké. Sokkal inkább a társadalom szégyene! (És ebben az Ön véleménye is szerepet játszik, mert nem útkeresésre biztatja a fiatalokat, hanem inkább visszatartja őket.) És hogy pillanatnyilag ez a helyzet, még nem bizonyítja, hogy akkor már mindig így is lesz! Mert ha egyre több művelt, széles látókörű, képzett ember kerül ki sorainkból, ők majd talán azon fognak dolgozni, hogy ne így legyen! Talán még munkahely híján is...

Én egy olyan oktatási intézményben végeztem felsőfokú tanulmányaimat, amelyet az állam nem akkreditált. Ilyen helyzetben az ember hajlamos magát áldozatnak tekinteni, merthogy gyakorlatilag semmit sem ér a diplomája. Mégis azt mondom, hogy hálás vagyok azért, amit ott kaptam, mert szellemi vonatkozásban ott nyílt ki előttem a világ. Még akkor is, ha jelen pillanatban munkanélküli vagyok. Miféle szűk látókör szülhette azt az elgondolást, hogy csak akkor érdemes műveltnek és önállóan gondolkodó lénynek lenni, ha az embert megfizetik érte?! Érzésem szerint manapság ez az álláspont van elhatalmasodóban... Kérdem én: jelenlegi gazdasági helyzetünk szintjére kell-e lealacsonyítani műveltségünket, szellemi szintünket is? Gondolja, tisztelt adjunktus úr, hogy akkor majd előrejutunk bármiben is? Vagy Önnek megfelel ez a szint, gazdasági és szellemi téren is?

Bozó Andrea, Fülek