Kosovo je Srbija

Tele a szerb padlás Koszovóval, Belgrád-szerte másról nem szólnak a hírek. Ott üvölt a címlapon, megosztja a családokat, mossa az agyakat és fordítja az egész ország figyelmét a történelem felé. Nem csoda. A Kosmet (a hivatalos Koszovó és Metohija) nem egy a tucatnyi limlom között, hanem a padlás ékköve. Ott van már több mint nyolcszáz éve, amikor a szerb államiság megszűnése után az ortodox egyháznak sikerült a szerb buksikba beleverni: Kosovo je Srbija. Mint egy vallás, amely kiválasztott néppé teszi a szerbet. Világ kiválasztottai, egyesüljetek... Éppen a szerb „miatyánk” lett az a politikai eszköz, amely kizökkenti a kiválasztott népet saját fejlődési üteméből. Itt kezdte és fejezte be politikai pályafutását Szlobodan Milosevics, és most az ő „remekművét” politikus próbálja beteljesíteni, aki anno a Milosevics-rezsim megbuktatását fémjelezte. Ko? Kostunica! szólt 2000-ben a választási kampány szlogenje. A szerbeknek akkorra lett elege az izolációból, a megaláztatásból, a rezsim által nyomatott Koszovóból is. Békét és Európát vizionáltak, társadalmi jólétet és nyugalmat. Milosevics pedig bukott.

Kostunica azóta demokrata ellenzéki vezérből a modernizáció legnagyobb ellenzője és politikai túlélő lett. Ám az ország stagnál, így a népszerűsége 6%-ra süllyedt. Koszovó függetlenségi nyilatkozata azonban új lehetőséget kínált neki a túlélésre. Miután február 21-re sikerült többszázezer embert mozgósítania, hogy a függetlenség ellen tiltakozzon, a hétvégén Kostunica miniszterelnök benyújtotta a lemondását, mondván, a Borisz Tadics elnök által fémjelzett Demokrata Párttal (DS) és a technokrata–liberális G17-tel alkotott koalíció működésképtelen. Amint az várható volt, a koalíciós partnerek megvétózták a Szerbiát kizárólag Koszovóval együtt az EU-ba integráló parlamenti határoztatot.

A milosevicsi politikai logikát követve Kostunica a május 11-ei parlamenti választáson azt fogja kérni a szerbektől, válasszanak Koszovó és az EU közt. Tudatosan felépített tervnek tűnik, a hisztérikussá tupírozott érzelmek a radikálisok győzelmét és a Kostunica pártjával való koalíciót vetítik előre. Ehhez hozzájárul a demokraták erőtlensége. Borisz Tadics és a DS évek óta enged az egyéb?ként az elmúlt választásokon gyengébben szereplő Kostunica politikai zsarolásának, míg a Koszovó ügyében az egyetlen pragmatikus párt, a Demokrata Liberális Párt, elsősorban vezére régi korrupciós ügyei miatt nem bír ötről a hatra jutni. S bár a kampány Koszovó és az EU körül fog tobzódni, egyre többen teszik hozzá, hogy Szerbia igazi Koszovója a korrupció. Itt nem kell olyan komolyan venni a mondást, hogy a korrupció az, amiből te kimaradsz. Benne is van mindenki, nyakig. Így a politikai elitnek – tisztelet a kivételnek – Koszovó kapóra jön, hiszen amíg az ország ezzel a csonttal van elfoglalva, addig a privatizáció zajlik. Bár már érik az az állapot, amikor a szerbek, de szeretem őket ezért, elküldik az egész bagázst a fenébe, Kostunica még az egyszer visszatér a radikálisok hullámán. Utána az özönvíz.