Korona, az izompacsirta

A mondatoknak súlyuk van. Persze, attól függően, ki mondja. Ha például Ján Slota tankokkal fenyegetőzik, vagy trágyához hasonlítja a cseh államfő-jelöltet, az csupán a jegyzetírókat készteti egy fricskára, kabarészerzőket pedig egy újabb humorbonbon tálalására. Ha viszont a Szlovák Nemzeti Bank egyik csúcsvezetője ejt el egy mérsékelten talányos megjegyzést az árfolyamokról, akkor arra felkapja fejét a pénzvilág, a korona pedig kis híján megtáltosodik. Az utóbbi esetre példa Martin Barto, a jegybank alelnöke, aki pénteken úgy vélekedett, a korona euróra történő átváltásakor a végső árfolyamnak figyelembe kellene vennie a gazdaság további növekedési potenciálját. Az izgalmas, ütős vagy cifra jelzőktől teljesen mentes mondat, melyben se tank, se bamba mongol, se ganéj nem szerepelt, váratlan hatást gyakorolt. A korona árfolyama hétfőn rögvest történelmi csúcsot döntött az euróhoz és a dollárhoz viszonyítva.

Nem vitatjuk a szavak erejét, de az iménti kurzusvágtához azért több is kellett. A többletet a gazdaság tartós lendülete és a termelékenység szüntelen növekedése szállítja. Szlovákia tavalyi gazdasági növekedése – Európában példátlan módon – túllépte a 10 százalékot, az ország termelékenységi szintje 2007-ben leelőzte térségünk két eminens diákjának, Csehországnak és Észtországnak idevágó mutatóját, napjainkban pedig az egy főre jutó össztermék terén már meghaladtuk az európai uniós átlag kétharmadát. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a visegrádi régióban máig a legalacsonyabb bérnövekedés kétes elsőségével dicsekedhetünk, az eurózónás átlagbérekhez képest pedig mintegy ötszörös az elmaradásunk. Mindezt összegezve nyugodtan kimondható: az ország kivitelét valamelyest drágító koronaerősödés bőven a megengedett korlátok között mozog. Szlovákia gazdasága bizonyára simán kibírná, ha mondjuk 32 koronán válthatnánk át véglegesen az eurót, és nem a mostani, ma már a valóságtól távol álló 35,44 koronás középárfolyamon.

Robert Fico miniszterelnök nemrégiben kijelentette, nyugodtan maradhat a mostani középárfolyam is, csak engedjenek be minket az eurózónába. A jogász végzettségű politikus lehet, hogy otthonosan eligazodik a paragrafusok között, ám a kamatlábak, árfolyamok világában elbizonytalanodik. Arra nem gondolt, hogy ha a polgárok számára ilyen kedvezőtlen kurzus mellett intünk 2009-ben búcsút a koronának, akkor minden importtermék megdrágul, és az euró valóban mumussá, árfelhajtó tényezővé válik. Nyilvánvalóan a pénzvilág, na meg Brüsszel szeme előtt nem a jóléti intézkedés lehetősége lebeg, amikor nagy valószínűséggel további erősíti a koronát, illetve várhatóan még egyszer módosítja a középárfolyamot. Remélhetőleg ez bekövetkezik, és májusban vagy júniusban nem kell a fogunkat szívni a végső átváltási kurzus láttán. A siker hullámát szerencsésen meglovagoló Fico-kabinetnek pedig nem kell mást tennie, mint legalább addig mellőzni az ostoba kijelentéseket és leállni a vállalkozásbarát környezet rombolásával.