Könyv a CIA agymosásáról

A világ mint laboratórium: kísérletek egerekkel, nyulakkal, emberekkel – ezzel a címmel jelent Rebecca Lemovnak, a washingtoni állami egyetem antropológusának könyve egy olyan dosszié alapján, amelynek titkosságát a közelmúltban oldották fel. A könyv az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA), valamint néhány neves pszichiáter olyan embertelen kísérleteiről szól, amelyeket az 1950-es években hajtottak végre a páciensek agyának „átmosására és viszszaprogramozására”. Ezek a páciensek kezdetben azok a katonák voltak, akik Észak-Koreában fogságba estek, majd kiszabadultak. A CIA attól tartott, hogy ezeket az amerikaiakat különböző módszerekkel hazájuk ellen fordítják. Lemov szerint az amerikai titkosszolgálat az úgynevezett „puha tortúra” technikáját alkalmazta annak mintájára, ahogyan 1949-ben Budapesten Mindszenty József bíborosból sikerült kicsikarni a kommunista állam elleni puccskísérlet beismerését. Ez abban állt, hogy nem hagyták aludni, drogozták, és egyik kihallgatás a másikat érte. Amikor 1953-ban az Észak-Koreából hazatérő volt foglyok megérkeztek San Franciscóba, olyanok voltak, mint az „automaták”, még legközelebbi hozzátartozóikat sem ismerték fel. A CIA által segítségül hívott Harold George Wolf, a cornwelli egyetem pszichológusa megállapította, hogy nem egyszerű „hazatérési szindrómában” szenvednek, hanem személyiségük kettőződött meg a kínzásokkal szembeni természetes reakcióként. A gyógymód szörnyű volt: bezárták őket egy fény nélküli, hangszigetelt cellába és olyan biológiai és vegyi anyagokkal kezelték őket, amelyekkel magatartásukat kívánták megváltoztatni. Ewen Cameron kanadai pszichiáter a páciensek egójának „megtisztítására” bevetette az elektrosokkot is. Ezután következett a „visszaprogramozás”. Később e módszereket valódi vagy állítólagos pszichikai zavarokkal küzdő civileken, sőt gyerekeken is kipróbálták. A kísérleteket a 60-as években hagyták abba. Az ügyről már 1962-ben kiszivárgott valami: John Frankenheimer filmje, A mandzsúriai jelölt, egy Észak-Koreából hazatérő, az amerikai elnök meggyilkolására beprogramozott katonáról szólt.

„Elveszett a Gozsdu-vagyon”

Csaknem egész oldalt betöltő anyagot közölt a román Jurnalul National. Főcímében azt írja: A Gozsdu-örökséget „szabályosan” veszítették el. A belső oldalon folytatódó írás azt fejtegeti: a Gozsdu-vagyont a románok úgy veszítették el, hogy papír szerint minden szabályosan történt a román–magyar egyezmény megkötését illetően. Ennek az egyezménynek az életbe léptetésével, azzal, hogy a Romániában egyébként már létező Gozsdu-alapítványt megillető javakat átengedte Magyarországnak, Románia de facto elismerte a magyarországi 1952-es államosítást.