Kizárásos alapon

Az MKP Országos Tanácsának (OT) hétvégi ülésén három olyan döntés született, mely rövid vagy hosszú távon komolyan befolyásolhatja a párt jövőjét, megítélését. Az európai parlamenti lista összeállítása volt talán a leginkább közérthető döntés, hiszen ismert volt az a néhány személy, akik a két-három befutó helyre kerülhetnek a listán. František Mikloško támogatása érdekes fordulat, hiszen a járási elnökök arról számoltak be, hogy náluk Martin Bútorát tartják a legjobb jelöltnek, sőt a felmérések szerint a magyar szavazók is inkább őt választanák. Felmerül a kérdés, van-e valamilyen háttéregyezmény az MKP és a KDH között. Mikloško támogatásának ugyanis akkor lenne igazán értelme, ha a párt aktívan beszállna a kampányába, s Martin Bútorát is meg lehetne győzni arról, hogy még az első forduló előtt lépjen vissza Mikloško javára, akinek csak így lenne esélye arra, hogy bejusson a második fordulóba. Ennek viszont egyelőre semmi jele.

Az OT a hét végén az etikai bizottság javaslata alapján hat személyt kizárt a pártból. Négy királyhelmeci tag ellen hamisítás volt a vád; a dunaszerdahelyi alapszervezet két tagját azért zárták ki, mert aláírásuk állítólag szerepelt azon a dokumentumon, melyet Hunčík Péter nyújtott be az alkotmánybíróságra, miután a 2002-es önkormányzati választásokon alulmaradt az MKP jelöltjével szemben. A dokumentum Pázmány Péter kampányának tisztaságát kérdőjelezte meg. A két érintett, Barak László és Antal Ágota egyöntetűen azt állította, az alkotmánybírósági beadványt Hunčík nyújtotta be egyedül, hiszen ő volt az érintett. Az ő aláírásuk azon a beadványon szerepelt, amelyben még a választások alatt figyelmeztették a választási bizottságot, hogy Pázmány Péter plakátjai a választóhelyiségek közelében a választás során is kint maradtak. Az azonban senkitől sem vitatható el, hogy joga van a választás tisztaságát megkérdőjelezni, még ha saját pártjának jelöltjéről van is szó. Egy pártnak elvileg joga van kizárni személyeket a soraiból, erről nyilván belső szabályzat rendelkezik. Az viszont, hogy az MKP esetében a kizáráshoz elegendő az Országos Tanács jelenlévő tagjainak egyszerű többsége, már megkérdőjelezhető. Az etikai jellegű kérdéseket általában kétharmados többséghez kötik, hiszen fontos döntésekről van szó. A véleménynyilvánítás szabadságára a demokratikus alapokon működő szervezetekben nagyon kell vigyázni, s fokozottan az MKP-ban, amely nem homogén párt. A pártegyesülés során még mindenki tisztában volt azzal, hogy különböző világnézetű csoportok egyesülnek egy közös cél érdekében. A közös cél a demokratikusabb Szlovákia volt, melyben a magyar érdekek is könnyebben érvényesülhetnek. A hét végén az derült ki, hogy a párton belül adott pillanatban kialakulhat egy olyan többség, mely képes a kisebbség véleményét elhallgattatni, akár úgy is, hogy többé ne szólaljon meg a párton belül. Az MKP demokratikus párt, s azoknak, akik fontosnak tartják ezt a belső demokráciát, még most kellene lépniük, hogy elkerülhessék a hasonló eseteket, amíg nem lesz késő. A mostani döntések nyilván nem ingatták meg komolyabban a párton belüli erőfelosztást, de jelzik: van egy csoport, mely akár mások kizárását is hajlandó eszközként felhasználni saját pozíciója erősítéséhez.