Kiútkeresés a teljes vereség előtt

Ez a patthelyzet ellehetetlenítette az ország belső irányítását (ennek révén máris lendületet kapott az áremelkedés és az infláció), a külpolitikában pedig Belgrád, ingerülten, olyan felelőtlen kalandokba bocsátkozott, amelyek csak Pristina pozícióit erősítették. A volt déli tartomány önállósulását a szerb politikai körök egy része továbbra sem hajlandó tényként elfogadni, az utóbbi napok hozadékaként viszont az is egyre világosabb, hogy Koszovó kettéosztásának utólagos kétségbeesett ötletével a nagyhatalmak nem rokonszenveznek. A szerb diplomácia teljes vereség előtt áll.

Koszovó a bukás oka

A radikálisok által minap beterjesztett indítvány (ezt Kostunicáék is megtámogatták), mely szerint Szerbia csak Koszovóval együtt (közös államként) hajlandó belépni az EU-ba, az utolsó csepp volt a pohárban. Már ekkor felsejlett a kormány közeli bukása s az előrehozott választások kiírása. Ehhez folyamodott végül is a miniszterelnök, aki szombat délután rendkívüli sajtótájékoztatón (némileg mindenkit meglepve) bejelentette: „A kormánynak nincs egységes politikája egy, az ország jövőjéhez kapcsolódó fontos kérdést, Koszovót illetően, ez a kormány vége, vissza kell adnunk megbízatásunkat a népnek”. Kostunica a választásokat tartja a legjobb kiútnak, időpontnak május 11-ét javasolta, amikor Szerbiában amúgy is helyhatósági választásokat tartanak, valamint ekkor újul meg összetételében a vajdasági képviselőház.

Egyes belgrádi lapok úgy tudják, a miniszterelnök előzőleg még kísérletet tett egy kisebbségi kormány felállítására, amelyet kívülről a Szerb Radikális Párt támogatott volna, Tomiszlav Nikolicsék azonban nem a kiskaput választották a hatalom megszerzése felé vezető úton.

Három út áll Szerbia előtt

Akárhogyan történt is, a pálya immár szabad, mindenki megküzd mindenkivel, májusban pedig Szerbia polgárai három út között választhatnak. Az első: az Európai Unióhoz való csatlakozás, ennek ütemének felgyorsítása (külföldi tőkebefektetések, új munkahelyek megnyitása). A második: egyfajta semlegesség (együttműködés az EU országaival is, de hasonlóképpen Oroszországgal, Indiával és Kínával, valamint nem belépni a NATO-ba). A harmadik: az orosz fennhatóság és az elszigetelődés vállalása.

Bizakodnak a radikálisok

A demokratikus irányultságú pártok általában üdvözlik Kostunica lépését, amely esélyt ad a helyzet tisztázására, ez a népszavazás végleges szakítást jelenthet a milosevicsi múlttal. A radikálisok egyelőre tartózkodóak, s reményeik nyilván megalapozottak, hogy a Koszovó elvesztése nyomán („friss seb”) kialakult „hazafias” hangulatban növelhetik parlamenti képviselőik számát, s esetleg egyedül is képesek lesznek a kormányalakításra. Milosevics utódaiként egye?dül a szocialisták nehezményezik a dolgok ilyetén alakulását, mondván, e vészterhes időkben kellő irányítás nélkül marad az ország.

Jók a vajdasági kilátások

A Magyar Koalíció megelégedéssel nyugtázta a rendkívüli választások várható kiírásáról szóló hírt.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a három legerősebb magyar párt szövetségéből álló Magyar Koalíció biztosan részt vesz a szerbiai parlamenti választásokon, de lehetséges egy szélesebb Európa-párti tömb létrehozása is. Értékelése szerint Szerbia most olyan helyzetben van, mint 2000 szeptemberében volt, amikor választani kellett Milosevics és a DOS (Szerbiai Demokratikus Ellenzék) között.

A mérleg magyar nyelve

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökeként Ágoston András úgy véli, az előrehozott választásokkal lezárul a szerb állam Koszovó leválásával kapcsolatos küzdelme. A szerb politikai elit elérte célját: a vezetők egyikének sem kellett aláírni a déli tartomány elvesztését. Ez a tényállás lehetővé teszi, hogy minden fontos szerbiai politikai erő tiszta lappal induljon.

Ágoston szerint a vajdasági magyarok számára igencsak kedvező helyzet alakult ki, kedvezőbb talán, mint 1990-ben: működik a Magyar Koalíció, amely egyfelől képviseli a vajdasági magyarság tényleges autonómiaigényét, másfelől pedig, ha minden jól megy, még az is megtörténhet, hogy a Szerb Köztársaság népképviselőházában az öt-hat, esetleg hét magyar képviselő lesz a mérleg nyelve.

Ha az elkövetkező napokban nem állnak elő procedurális vagy annál komolyabb zavarok (a szkupstina feloszlatásához, a választások kiírásához előzőleg még mindenképpen kormánydöntés, valamint az államfő beleegyezése szükségeltetik), akkor Koszovó leszakadását Szerbia polgárháborús jegyek nélkül megússza. S majdan talán kilép a maga teremtette elszigeteltségből is.