Kilőni Radičovát?

Mire ez a cikk az Olvasóhoz kerül, nagyjából tudjuk – bár előre is tudhattuk –, hogyan végződtek az orosz elnökválasztások. Emellett jóformán naponta olvassuk, mi zajlik az Egyesült Államokban. Az események mintha felgyorsították volna a szlovák elnökválasztás körüli mozgást is. A kereszténydemokraták zsolnai csoportja saját jelöltön töri a fejét, néhány polgári aktivista szívesen látná független jelöltként Ivan Šimkót, a HZDS pedig harmadszor is Mečiart szeretné jelölni. A néhai kormánykoalíció parlamenti pártjai egyre hangosabban ragozzák Iveta Radičovának, a második Dzurinda-kormány szociális miniszterének nevét, a professzor asszonyét, aki – nyugodtan állíthatjuk – a jobboldal eddig nem nagyon elkoptatott arca, és népszerűségét tekintve nem áll rosszul. Radičová okos asszony, nem ijed meg a saját árnyékától, miközben pártján belül, úgymond, Dzurinda tarkójára liheg, a háttérben nemegyszer a pártvezér-exkormányfő utódaként rebesgették a nevét. Mindent összevetve: komoly esélyes lehetne az elnökválasztáson. E jelölőhadjárat egyetlen szépséghibája ugyanaz, mint az előző választásénak. A jobboldalon túl sok jelölt neve forog már, akik, ha valóban jelöltek is lesznek, majd kiütik egymást szépen az első fordulóban. Négy éve Kukan néhány szavazaton csúszott el, a második fordulóban már jó döntést hozni nem volt lehetséges, az elején még esélytelennek tűnő Gašparovičot Fico és Slota támogatása, valamint a jobboldal ostobasága vitte egészen a Grassalkovich-palotába. Emlékezzünk csak vissza egy kicsit: volt egy polgári jelölt Martin Bútora személyében, majd egy másik jobboldali jelölt a kereszténydemokratáktól, František Mikloško, aki még az MKP hivatalos támogatását is élvezte (a nem hivatalosat Bútora, még ez is bekavart a választóknál). Így Kukan csak harmadik lett, mert ugye, egy exkommunistára mégse szavazunk, így hát kaptunk egy még olyanabbat. Úgy gondolom, Radičová jó elnök lenne (az eddigieknél mindenképp jobb, de ezt nem nehéz elérni). Sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy Gasparovičcsal szemben erős jelölt lehet. A túloldalon ugyanis egyelőre Mečiar az egyetlen ellenfél. Ők viszont vetélkedtek már, s Gašparovič saját volt főmuftiját verte meg. Ha indul Mečiar és indul Gašparovič, akkor Radičová a másik oldal egyetlen jelöltjeként befutó. Ha viszont újra sokan szállnak ringbe, Gašparovič repetázik – nem biztos, hogy magyar Olvasóink nagy örömére. A jelölés másik vonatkozása sem mellékes. Ha Radičová indul, Dzurinda fellélegezhet. Nagy ellenfele vagy államfő lesz, vagy elvérzik (nem lepne meg, ha erre menne ki a játék). Ennek következménye viszont az lehet, hogy Dzurinda vezetésével egy jobboldali blokk nem veri meg egy évvel később Ficót, Radičovával pedig megtehetné. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha Gašparovič államfő marad, az mindig kisebb baj, mintha Fico marad a kormányfő. Nehéz egy év vár a közéletben felelősen gondolkodókra.