Ki mit gyűjt?

A gyűjtögetés szelíd mánia. Nem ártalmas, nem oroz el semmit másoktól, hiszen a nyersanyag adott. Kis ország vagyunk, de az egész világgal kereskedünk, Bizonyítékul önzetlenül elküldöm a szerkesztőségnek becses gyűjteményemet. Nézzék meg, mi mindent importálunk.

A szomszédos országok termékei csupán elvétve fordulnak elő. A cseh cukor, a lengyel bimbóskel, félkész étel, a magyar pulykahús és hentesáru nem nagyon érdekes. Nekünk vietnami és török textil kell, giccs bárhonnan, brazil almaszappan, dél-afrikai narancs. Az olasz narancs uniós termék, nem érdekes, ahogy a spanyol szilva sem. Az almát pedig már meg sem merem említeni. Öröm számunkra, hogy a régi üzlettárs Kuba is újra a porondra lép. Ezek után én a pálmát mégis a chilei aszalt szilvának adnám.

Bennem van a hiba. Az ország olyan vidékén lakom, ahol kétlaki életmód érvényes. Őseinknek az volt a rögeszméjük, hogy ahol termőföld van, ott termelni kell: élelmiszert, mert az az egész világon mindig menő. Manapság változik a felfogás. Az ország népét meg kell kímélni a robottól. Mindent lehet kényelmesen importálni. Hogy akinek erre nincsen jövedelme? Legfeljebb leszokik az evésről. Nem eszik kenyeret, nem iszik tejet. A termőföldet át kell minősíteni építkezési területté. De ez már más téma.

Győri Sarolta, Szepsi