Keleti pofonok, déli nyitás…

A nem sokkal a második Orbán-kormány hatalomra kerülése után meghirdetett keleti nyitás alapja a gazdasági, mindenekelőtt kereskedelmi kapcsolatok erősítése volt keleti irányban. Leegyszerűsítve: a keleti országok vegyenek több magyar árut, fektessenek be többet Magyarországon és több hitel is jól jönne tőlük. Az ideológiai kiindulópont a „Nyugat hanyatlásának” és a kelet felemelkedésének koncepciója volt, ahogy Orbán Viktor fogalmazott még 2010-ben: „Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban”.

A mérleg mostanáig: a nyugati partnerekkel azóta sikerült jól összeveszni, a keleti országok körüludvarlása meg semmi érdemleges gazdasági hasznot nem hozott. A magyar kivitel háromnegyede most is az Európai Unióba áramlik, és az elmúlt egy-két évben lendületesen nőtt is, jórészt ez (meg az uniós költségvetési támogatások) húzták ki Magyarországot a gödörből. Az Ázsiába irányuló magyar kivitel csökkenést mutat 2012 és 2014 között, az Oroszországba irányuló kivitel pedig tavaly drámai mértékben esett (ez még idén fokozódni fog), ami nem is meglepő az orosz gazdaság helyzete miatt. Kína részben kivétel, s rajta kívül nincs olyan releváns ázsiai partner, ahová jelentősen nőtt volna a magyar kivitel az elmúlt években. Amikor a közmédia mégis erről számol be, akkor a teljes magyar külkereskedelemből marginális részesedéssel bíró országokat szokta emlegetni.

A sors iróniája, hogy egy unión kívüli releváns exportpiacnak tekinthető ország mégiscsak akad, ahová a magyar gazdaság jelentős mértékben (a kínainál is jóval gyorsabban) tudta növelni kivitelét: a Nyugat vezető hatalma, az Egyesült Államok… Hogy árnyaljuk a képet, nem árt megjegyezni, hogy például a Szlovákiába irányuló magyar kivitel így is nagyobb az amerikai exportnál, és még jelentősebben meghaladja a kínait.

De nem Orbánékról lenne szó, ha önreflexió helyett a kudarcot nem kiáltották volna ki sikernek, ami folytatást kíván, ezúttal déli irányba. Mert arra számítanak, hogy Afrikában stabilizálódik a helyzet és növekedésnek indul, és jobban kell figyelni Latin-Amerikára, amely eddig kötelező és letudandó feladat volt a magyar külpolitikában… Igen, arra a Latin-Amerikára, ahol épp csődhullám (Argentína, Venezuela) fenyeget és a világsajtó a szubkontinens legjelentősebb gazdasága, a brazil stagnálásával és sokasodó problémáival van tele. Egyszóval nem nehéz megjósolni a végkimenetelt. Csak az a kérdés, hogy ezután hová fordulnak, mert közben elfogytak az égtájak (az észak meg a nyugat ugye már az uniót jelenti…).

A legfőbb gond az, hogy Orbánék eleve lehetetlen feladatot várnak el az időközben teljesen szétzilált magyar diplomáciai kartól. Úgy kellene segítenie az üzletelést, hogy közben otthon a kormány lépésről lépésre teszi tönkre az üzleti környezetet.

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója