Kárpótlás elvett gyárért?

A cseh sajtóban ezekben a napokban közölt írásokból kitűnik, hogy a bíróságoknak a közeljövőben több milliárd koronás vagyonokról kell dönteniük. „Hatalmas értékekről van szó. Sokkal nagyobbakról, mint amilyenek a rendszerváltás utáni kárpótlás során kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz, illetve jogutódjaikhoz” – állítja Luboš Chalupa jogász, aki maga is ügyfelet képvisel egy perben. Szerinte a leszármazottak nemcsak a gyárakat követelik vissza, hanem például az egykori termékek márkanevét is. A Hospodářské noviny című tekintélyes prágai gazdasági és politikai lap szerint konkrétan azokról a vagyonokról van szó, amelyeket Edvard Beneš csehszlovák államfő 1945-ben kiadott, 100-as sorszámot viselő dekrétuma alapján államosítottak. Ez a dokumentum úgy rendelkezik, hogyha az államosított vagyon nem németeké, magyaroké vagy kollaboránsoké volt – akiknek vagyonát a dekrétum alapján bármiféle ellentételezés nélkül elkobozták –, akkor azért a tulajdonosnak kárpótlás jár, mégpedig értékpapírokban vagy készpénzben. A kárpótlást legkésőbb hat hónappal azután kell kifizetni, hogy az illető megkapja az erről szóló hivatalos döntést. Számos esetben azonban ezt a kárpótlást sosem fizették ki, az ehhez szükséges kormányzati végrehajtási utasítás pedig 1952-ben érvényét veszítette. A pénzeket az akkori állami vagyonalaptól kellett volna megkapniuk az érintetteknek, de a hivatal természetesen ma már szintén nem létezik. Az 1989-es rendszerváltás utáni kárpótlási törvény a jogorvoslás visszamenőleges határát 1948. február 25-ében, a kommunista hatalomátvétel dátumában határozta meg, így az a II. világháború utáni államosításokkal nem foglalkozott. Az új kárpótlási követelések azon alapszanak, hogy a Beneš-dekrétumok továbbra is részei a cseh jogrendnek, ahogy azt a vezető prágai politikusok állítják. A II. világháború utáni államosítások kérdése azért került az érdeklődés középpontjába, mert az egyik ilyen ügyben már a közeljövőben a legfelsőbb bíróságnak kell ítéletet mondania. Sokan úgy vélik, hogy a döntés – bármilyen legyen is – precedens értékű lesz, s éles vitákat vált majd ki. Jan Pachl prágai vállalkozó –1945-ig az egyik legnagyobb cseh csokoládégyár, a Prága-Modřanyban lévő Rupa tulajdonosa volt – jelenleg Kanadában élő jogutódai ugyanis kárpótlást követelnek a gyárért, amelyet 1989 után a cseh állam a Nestlé és a Danone társaságnak adott el. Az elmúlt szocialista évtizedekben a gyár Orion (csokoládék, cukorkák) néven volt ismert, s a jogutódok most százmillió koronát követelnek. A jogászok kifejtették, hogy a százmillió korona csak becsült összeg, hiszen sosem kaptak hivatalos döntést a kárpótlás összegéről. A bíróság eddig elutasította követelésüket azzal az indokkal, hogy a kereset elévült. Jogászaik azonban azzal érvelnek, hogy követelésük nem évülhetett el, mert a kárpótlás nagyságáról szóló döntést a család sosem kapta meg, így az elévülési idő az ő esetükben gyakorlatilag még el sem kezdődött. „Ha nem járunk sikerrel a legfelsőbb bíróságon, akkor panaszunkkal az Alkotmánybírósághoz fordulunk, s ha kell, akár a Strasbourgban székelő emberi jogi bíróságra is elmegyünk” – nyilatkozta a család egyik jogásza, Felix Nevřela. Az 1945-ben államosított vagyonok kárpótlását illetően a vezető cseh jogászok véleménye megoszlik. Egyesek szerint az ügyek elévültek, hiszen fél évszázad telt el már azóta, míg mások szerint még nem, ahogy azt a Pachl család jogászai is állítják. „Az elévülési idő egyértelműen a kárpótlás nagyságáról szóló döntés átadásának napján kezdődne, s bizonyítható, hogy ez sok esetben nem történt meg” – hangsúlyozza Luboš Chalupa, aki a Vobořil és Bayer textilgyár jogutódjait képviseli. „Erkölcsi szempontból minden bizonnyal igazuk van, de tartok attól, hogy jogi úton már elévült a dolog” – jegyezte meg egy másik ismert jogász, Oldřich Choděra. Hasonló véleményt fogalmazott meg Jaroslav Bureš volt igazságügyi miniszter is, aki szerint az illetők Strasbourgban sem számíthatnak sikerre. „A strasbourgi bíróságot nyilván érdekelni fogja az a tény, hogy a cseh kormány egyrészt miért tart ki a Beneš-dekrétumok érvényessége mellett, másrészt pedig hogy miért nem hajlandó elismerni azok egyik rendelkezését” – válaszolt Burešnek Felix Nevřela.

A cseh arisztokratákon kívül, akik évek óta hatalmas vagyonokat, ősi családi jussokat követelnek vissza a cseh államtól, most tehát egy újabb erős érdekcsoport, az első csehszlovák köztársaságbeli gyárosok és nagyvállalkozók jogutódai és leszármazottai szólaltak meg, adtak hangot követeléseiknek. A cseh sajtó nem tartja kizártnak, hogy Pachlék sikere esetén megszólalnak például a pilzeni Prazdroj sörgyár vagy a Škoda gépgyár örökösei is. Ha a legfelsőbb bíróság vagy később bármelyik magasabb taláros testület igazat adna a kárpótlást követelőknek, azzal perek tucatját indíthatnák el, s a cseh államnak százmilliárdokat kellene kifizetnie a jogutódoknak. Tekintettel arra, hogy ez a problémakör is a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos, minden bizonnyal nekünk, magyaroknak is érdemes figyelemmel kísérni a fejleményeket.