Kampányszag van

Úgy tűnik, František Tóth kulturális miniszter kálváriája semmivel nem figyelemreméltóbb hír, mint az, hogy egy Kisteleki István nevű ember lett az évek óta csődhelyzetben vegetáló Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Annál is kevésbé, mivel sem a szóban forgó miniszter Mikuláš Dzurinda általi nyíltszíni szívatása, sem az MLSZ-beli kocsmai szintű csetepaték nem lesznek képesek megakadályozni, hogy további hattyúmadarak essenek áldozatul a madárinfluenzának. Ugyanez elmondható azonban egyéb ún. hírekkel kapcsolatosan is. Például, hogy Gyurcsány Ferenc teátrálisan megsértődött az esztergomi Suzuki vezetőire, és nem látogatta meg őket, mert, úgymond, ignorálják a szakszervezetet. Vagy, hogy Orbán Viktor a minap az általa feltételezett nemzeti hevületük okán – egyébként mit sem sejtő – szlovák állampolgárságú magyarokat buzdított a magyarországi parlamenti választásokon való részvételre... Egészen biztosak lehetünk abban, hogy a választások közeledtével egyenes arányban nő majd az efféle tökéletesen érdektelen hírek áradata, már csak azért is, mert a kampánystábok tagjai ilyesmiért kapják a fizetésüket. Megtépázott kormányfőnket, Dzurindát is a kampány szaga sarkallhatta oktondi miniszterének móresre tanítására. Nevezetesen arra, hogy kirúgással fenyegesse meg őt, ha nem hajlandó takaréklángon működtetni magát, leginkább a Tóth által jegyzett minisztérium hatáskörébe tartozó ingatlanok kiárusítása ügyében. Amit pedig, láss csodát, annak idején épp a Dzurinda által vezetett kormány szentesített – mármint a szóban forgó ingatlanok áruba bocsátását –, méghozzá testületileg. Persze, akkor még viszonylag kényelmes támogatást tudhattak maguk mögött a miniszterelnökkel egyetemben... A mindenkori választások évében azonban általában mindenütt fölgyorsulnak az események. Itt most már a közismert okok miatt csupán az ellenzék kegyelméből, vagy éppen annak tehetetlensége miatt országolhat, aki országol. A júniusra kiírt előrehozott parlamenti választások ténye pedig markánsan felülírta a hatalomgyakorlás módszereit. Ha a kormány el akarja kerülni a bukást júniusig, tulajdonképpen semmit nem csinálhat. Lehetséges választóinak viszont azt kell üzennie, hogy különféle pártokból delegált tagjai a legilletékesebb őrei a szent nemzeti vagyonnak. Ha pedig ezt a tézist bárki közülük ignorálni meri, akkor agyő... Elvégre is kampány van. Ennyit arról, hogy miért akarta Dzurinda a minap kirúgni Tóthot.

Orbán Viktor szlovákiai magyaroknak címzett választási toborzójáról meg annyit, hogy általa most már világos, miért is kínálná a határon túli magyaroknak oly nagy vehemenciával a magyar állampolgárságot... Hogyan jön mindehhez a Magyar Labdarúgó Szövetség? Sehogyan. Legfeljebb úgy, hogy bármi történjék is berkein belül, a magyar foci pontosan olyan szar marad továbbra is, mint amilyen évtizedek óta. Ugyanez vonatkozik a közép-európai közélet, a politikai kultúra halmazállapotára is.

Akkor már inkább ide nekünk a madárinfluenzát...!