Irak: biológiai fegyverek kora

A háború harmadik napján ezek szerint sikerült az, ami a fegyverzet-ellenőröknek majdnem fél éven át nem: bizonyítékot szereztek arra, hogy Szaddámnak és híveinek volt mit eltitkolniuk. Ebből akár azt következtetést is le lehet vonni, hogy ha a fegyverzetellenőrök megkapják a Blix által kért további türelmi időt, esetleg megtalálják a gyanított tömegpusztító fegyverek raktárait és a titkos laboratóriumokat. Vagy nem, s Szaddám továbbra is az orruknál fogva vezeti az ENSZ-megbízottakat. A titkos üzem megtalálása jellegzetes casus belli lehet: igazolhatja a háborút. A vegyifegyver-gyár után előkerülhetnek a baktériumháborúhoz szükséges eszközök és kapacitások is. Az ilyesfajta laboratóriumhoz kevesebb hely kell, jobban álcázható egy titkos vegyi üzemnél.

Az amerikaiaknak egyértelmű bizonyítékaik nem, de megbízható értesüléseik voltak arra vonatkozóan, mi mindent halmozhattak fel korábban Bagdad vegyi- és biológiaifegyver-szakértői, például: halálos ételmérgezést okozó baktériumokat, valamint genetikailag módosított, tehát különleges erejű lépfenespórákat, amelyeket később állítólag megsemmisítettek.

A terrortámadások kiagyalóinak ezek tömeges célba juttatására egy évtizede nem voltak megfelelő eszközeik, az első öbölháborúban nem is vetették be őket. Most változhatott a helyzet. Aeroszolgenerátorokat és permetező tartályokat vásároltak fel például azóta már letartóztatott al-Kaida-ügynökök. Nem kétséges, milyen célra. A föltevések megerősítésére a fegyverzetellenőrök ki akartak hallgatni olyan iraki alkalmazásban álló biológusokat és vegyészeket, akikről név szerint is tudták, hogy részt vettek biológiai fegyverekkel folytatott kísérletekben. Őket azonban az iraki titkosszolgálat elzárta az ENSZ-ellenőrök elől. Ha bármiféle információt eljuttattak volna a vizsgálódókhoz, alighanem ők is ugyanarra a sorsra jutottak volna, mint az az iraki, akinek a nyilvánosság előtt vágták ki a nyelvét.

A tömegpusztító fegyvereket előállító gyár megtalálása után következtethetünk arra, milyen titkok őrzői ezek a tudósok. A The New York Times három tényfeltáró riportere – Miller, Engelberg és Broad – mintegy évtizede foglalkozik egy esetleg százezreket ve-szélyeztető baktériumháború esélyeivel. Ezeket a fegyvereket csak igen elszánt háborús bűnözők vetik be vészhelyzetben – minden mindegy alapon. Az is kiderült, kik foglalkoznak – egyebek között Irakban is – emberiségellenes merénylet előkészítésével.

A Baktériumháború című könyvet a múlt héten dobta piacra egy Gabo nevezetű, tudományos ismeretterjesztő kiadó. A könyv szerzői legalább száz informátornak mondanak köszönetet adataikért. Köztük egy a kilencvenes években Kazahsztánban szolgált diplomatának, Andy Webernek, aki pontosan tudta, hogy az egykori szovjet köztársaságban a sokáig titkolt szverdlovszki vegyi üzemi baleset után baktériumfegyverekkel való kísérletekhez létesítettek telepet, ahol 225 napos ciklusban háromszáz tonnányi(!) anthraxspórát voltak képesek előállítani. Ez a mennyiség elegendő lehet akár az USA teljes lakosságának a kiirtásához. A diplomata azóta tapasztalatai alapján meggyőzte az amerikai vezetést, hogy a szovjet korszakban sokkal eredményesebbek voltak a himlő-, pestis- és anthraxfegyverek kikísérletezésében, mint az amerikaiak. Az említett üzem csak egyike a hat nagy posztszovjet biológiai fegyvergyárnak. Azóta az is nyilvánosságra került, hogy az egyes lator államok sok volt szovjet fegyverszakértő biológust szerződtettek, akik hazájukban a szó szoros értelmében éheztek. Sokukat a Jelcin-korszakban egyszerűen az utcára tették.

Miller, Engelberg és Broad hoszszan ismertetik, hogy az utóbbi években milyen erőfeszítéseket tettek az amerikai–orosz biovédelmi együttműködésért, és egyáltalán nem zárják ki, hogy Irakban exszovjet tudósok dolgoznak tömegpusztító fegyverek fejlesztésén. Nem tudni pontosan, hol tartanak; Matt Meselson és Josh Lederberg, az a két amerikai tudós, aki a legtöbbet tette a biofegyver elleni védelem kifejlesztésért és ellenőrzéséért, úgy nyilatkozott a Baktériumháború íróinak: aggasztóan sok tudóstársuk szentelte életét a Szovjetunióban, Irakban és Dél-Afrikában tömegpusztító kórokozók kifejlesztésének.

Ötezer hibás gázálarcot küldtek Kuvaitba

Prága. A cseh sajtó bírálóan ír arról, hogy Csehország segítség gyanánt 5000 hibás, használhatatlan gázálarcot küldött Kuvaitba. „A katonáknak nem engedném meg, hogy használják ezeket a gázálarcokat” – nyilatkozta a botránnyal kapcsolatban Dušan Lupuljev, a Kuvaitban állomásozó közös cseh–szlovák vegyvédelmi egység parancsnoka. Az álarcokat Kuvait kérte Prágától. A cseh hatóságok az előállítót, a zubříi gumigyárat bízták meg az ügy rendezésével. A cég, mivel nem volt elegendő álarca raktáron, tűzoltóraktárakból kért kölcsön gázmaszkokat, s azokat küldte gyorsan Kuvaitba. Csak később derült ki, hogy a gázálarcok már elavultak és gyakorlatilag használhatatlanok. Az Öböl-háború idején, 1991-ben Prága hasonló módon küldött több ezer elavult gázálarcot Szaúd-Arábiába. (-kes)