Hullámverésben

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a komáromi hajógyár tölti be az állatorvosi beteg ló szerepét. A valaha jelentős vállalat hűen mintázza Szlovákia gazdasági buktatóit. Először a volt tulajdonosok tönkretették, majd állami segítséggel – ha más formában is – feltámadt, ezt követően a közvetlen eladáson nyugvó privatizációs elképzelést megfúrták, végezetül a legtisztábbnak tartott módszernek, a versenytárgyalásnak eddig még közzé sem tett végeredményét kérdőjelezik meg. Az egyik legismertebb hazai befektetési cápa, a Penta Group, amely a holland OostEuropaParticipaties társasággal karöltve indult a hajógyárra kiírt versenypályázaton, úgy tűnik, hoppon maradt. A kudarchoz nem szokott Penta Group máris tá-madásba lendült: a tegnapi szlovák lapokban megjelent egész oldalas hirdetésben ostorozza a Nemzeti Vagyonalapot és a Magyar Koalíció Pártját, mivel szerinte a vagyonalap a párt nyomására magyar vállalat kezére játszotta át a hajógyárat. A pénzügyi csoport ugyan tételesen is felsorolja, hogy az ő ajánlatuk volt a legjobb, azonban arról nemes egyszerűséggel nem vesz tudomást, hogy nem teljesítette az egyik legfontosabb elvárást. Ez pedig a hajógyártásban szerzett tapasztalat. A Penta Group vádja szerint az általuk garantált szakértelem nem tudott versenyezni az MKP és a Dzurinda vezette SDKÚ pártos döntésével, lobbijával. A rendkívül éles bírálat nyomán Bugár Béla tegnap azonnal reagált, és más megvilágításba helyezte a céggel kapcsolatos vélt vagy valós pártérdekeket, a gazdaság és a pénzügyek világától egyre inkább eltávolodó összefonódásokat. Mivel a vagyonalap egyelőre nem hozta nyilvánosságra, hogy melyik jelentkezőé lehet a jobb sorsra érdemes komáromi vállalat, így nehéz volna megmondani, ténylegesen melyik ajánlat volt a legjobb. Egy azonban bizonyos: a Penta Group a legnagyobb jószándék és segítőkészség feltételezése esetében is csak legfeljebb válságmenedzselésre vállalkozhatott volna. Holland partnere nemkülönben, amely szintén nem hajógyár, hanem jó befektetéseket kereső társaság. Azonban a komáromi hajógyárnak a vitathatatlan tűzoltáson túl távlatokra, hosszú távú gazdasági programra van szüksége ahhoz, hogy – képletesen szólva – átvészelje a dühödt hullámverést és békés vizekre jusson.