Hozzáadott érték

Az a nemes elképzelés vezérelte őket, hogy blokkolják a Tiso-féle szlovák államra emlékező felvonulást, amely a fővárosban évente lezajlik. Már-már hagyományról beszélhetünk, tegyük gyorsan hozzá: sajnos. Szóval ismét felvonult az a néhány (állítólag voltak kétszázan is) fekete kabátos, borotvált fejű tinédzser, akik úgy érzik, évente nyilvánosan meg kell emlékezniük arról a dicső napról, amikor Szlovákia Hitler kegyelméből kikiálthatta függetlenségét. Reméljük, kinövik. Meggondolatlan srácokról van szó, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a kellemetlen, hideg szélben sokan közülük sapka nélkül ballagtak Tiso sírjához a Szent Márton temetőbe. (Remélem, anyukájuktól kaptak érte otthon egy nagy taslit.) Vannak tehát ezek az „emlékezők”, akiknek állítólag nem lehet megtiltani az emlékezést. Oké. Normális ember a hír hallatán gondol egy cifrát és megy a dolga után. Akadt viszont vagy kétszáz személy, akik mindenképp ki akarták nyilvánítani, mit gondolnak az ifjú neonácikról, meg arról, hogy felvonulnak. Szóval ők is kimentek, meg hozzájuk csapódott néhány ember, és elindultak, hogy megállítsák amazok vonulását. A rendőrség persze ezt megakadályozta: a két tábor csak rendőrsorfalon keresztül kiabált egymásnak trágárságokat, az egyik antináci aktivistát pedig őrizetbe vették, mert nem szívlelte meg a hatósági felszólítást. Elolvastam a beszámolókat, megnéztem a fotóriportokat, és nem bírok rájönni, hogy ennek az egész ellentüntetésnek mi értelme volt. Még ha csak húsz unatkozó középiskolás szalad neki a történetnek, azt mondom: van ilyen. De a kétszáz ellentüntető között például ott volt Milan Ftáčnik volt főpolgármester és Ondrej Dostál exképviselő, akiket intelligens embereknek tartok. A neonácik „érdeklődés híján” talán úgy érezték volna, hogy a kutyát se érdeklik, így viszont azt mondhatják: érdemes volt kimenni, fiúk, megyünk jövőre is, hátha végre összejön a balhé. Vagyis a szombati pozsonyi nácimeneten az ellentüntetők jelentették a hozzáadott értéket. Csak sajnos azok számára.