Hova jutott az ország?

Nem hiszem, hogy egyedül volnék az országban, aki „nekem minden mindegy”-alapon belenyugszik ebbe az eszeveszett országirányításba. Az ember csak kapkodja a fejét a sok esztelen, meggondolatlan intézkedéstől. Először is az egészségügyi elöljárók kellene, hogy megvizsgáltassák magukat, mert szerintem nagy bajban vannak. Utána jöhet a pénzügyi szféra. Mert még ilyen hozzá nem értő szakértő lesz a pénzügyi főzseni, addig csak apadni fog a már úgyis csaknem üres államkassza. Ne azon törjék a fejüket, hogy milyen hitelforrásokból merítsenek előre, aztán majdcsak valaki kifizeti, hanem azon, hogy ha már felveszem azt a hitelt, nemes célra fordítsam. Mert kérdezem én: minek kell nekünk az észak-szlovákiai autópályába beleölni a rengeteg pénzt? Melyik szegény ember fog azon közlekedni? Azon törnék a fejüket, hogy az iskolák helyzetét oldanák meg. Már elnézést és tisztelet a kivételnek, de annyi hülye van ebben az országban, hogy a fele is sok lenne. Ha pedig iskolabezárások vagy -összevonások lesznek, vagy nem tudom, mit akarnak, még rágondolni is rossz, hogy mi lesz. A pártok kampánypénzei ne rúgjanak több tucat millióra, mert erre semmi szükség. Van elég ingyenélő, ingyenevő. Nem kéne még nagyobb asztalokat teríteni, mert egyszer csak kitörik az asztalláb, és a sok jó falat a földre kerül. Hány szorult helyzetben levő családon lehetne segíteni az eszem-iszom pénzeken? Hány iskola villany- és gázszámláját lehetne belőle kifizetni? Nem említettem még a mezőgazdaságot, az állattenyésztést, amely ágazat még ma is jó pár ember megélhetési forrása. Rettenetesen nagy a baj ebben az országban, nem tudom, meddig lehet még a bajt fokozni. A rendszerváltással eltörölték a kommunizmust, mert az volt a bűnös mindenért. Nem voltam párttag soha, nem is leszek, míg élek, de ne feledjük, hogy még ma is abból élünk, ami akkor felépült. Mindenkinek volt munkahelye, a fiatalok kölcsönt kaptak. Sorolhatnám tovább, de minek? Jó lenne, ha az ilyen olvasói leveleket ne csak azok olvassnák el, akik mindent a saját bőrükön tapasztalnak, hanem azok is, akik miatt ide jutottunk.

Létai Józsefné Izsa