Hoppon maradó vidék?

Általános a kiábrándultság és a felháborodás a szlovákiai régiókat képviselő szervezetek között, miután a Dzurinda-kormány tegnap elfogadta a Gyurovszky László vezette építésügyi és vidékfejlesztési tárca által előterjesztett javaslatot, amely az európai uniós strukturális alapok forrásainak átcsoportosítását indítványozta. Egybehangzóan azt állítják: ezzel a régiók fejlesztésének fontosságát gyakran emlegető kabinet gyakorlatilag három évre megfosztja a fejlődés lehetőségétől azokat az országrészeket, ahol a lakosság több mint fele él. A Vidék Parlamentjének vezetőit azonban az bosszantja a legjobban, hogy a kormány megkérdezésük nélkül döntött a mezőgazdasági és vidékfejlesztési strukturális alap forrásainak csökkentéséről a jelenlegi 27 százalékról 17 százalékra. Pedig az uniós irányelvek is társadalmi egyeztetést szorgalmaznak. Gyurovszky László és Simon Zsolt, a két tárcavezető ugyan kedden megegyezett, hogy a kurtítás után a vidékfejlesztési prioritásokat már nem a mezőgazdasági és vidékfejlesztési strukturális alapból finanszírozzák, hanem a regionálisból, ez azonban cseppet sem nyugtatta meg az érintetteket. S nemcsak azért, mert ismét át kell dolgozni a Brüsszelnek már véleményezésre benyújtott mezőgazdasági, valamint regionális operációs programokat. Ellenkező esetben ugyanis a régiók valóban nem kaphatnának az elkövetkező három esztendőben egy fillért sem. (A vidékfejlesztési prioritások a mezőgazdasági programban vannak felsorolva, a pénzt viszont a másik operációs programba viszik át.) A félelmeket főleg az a vélekedés gerjeszti, mely szerint az uniós pénzeket a biztosabb felhasználás érdekében kell autópályák építésére fordítani. A mindössze öt kilométer autópálya megépítésére elegendő pénzből viszont akár ötszáz községben is el tudnák végezni az évek óta halogatott gázművesítést, járdák vagy utak javítását, parkok, árokpartok vagy kulturális létesítmények rendbehozatalát, kerékpárutak vagy üdülési körzetek, idegenforgalmi központok létrehozását. Tehát olyan létesítményekre lehetne költeni a három évre előirányozott 1,5 milliárd koronát, amelyek híján nemcsak a külföldi befektető nem telepszik le nálunk, hanem a külföldi turista is messze elkerül számos térséget. Példa erre Trencsén megye, ahol hiába van autópálya, ha a faluk kátyúmentes közút híján szinte megközelíthetetlenek, a látványosságokat gaz növi be, a községek többségében pedig még bankautomata sincs. A vidékfejlesztés rovására épített autópályákkal tovább nő a régiók közti különbség. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vidékfejlesztésre már a mezőgazdasági operációs programban is nagyon keveset szántak, az összforrások mindössze 10 százalékát. Sokan most attól félnek, hogy ezt a keveset is elveszítik. A félelem (sajnos) nem alaptalan.