Hol van Nemecsek?

A minap egy kisfiúval elegyedtem szóba. Beszélgettünk különböző dolgokról, mígnem eljutottam a következő kérdéshez: – Milyen könyveket szeretsz olvasni? A válasz: – Semmilyeneket sem, nem szeretek olvasni. – Meséket sem olvasol? – kérdeztem. Rám emelte értetlen, csillogó tekintetét és rávágta: – Minek olvassak meséket, ha van sok mese a tévében, minden reggel nézem őket, és videokazettám is sok van. – És melyik a kedvenced, ki a kedvenc szereplőd? – kérdeztem, várva az általam ismert örökzöld címeket, figurákat (Hetvenhét magyar népmese, Mátyás király). De nem ezt kaptam. Kaptam helyette Pokémont, Harry Pottert, tetézve jó bunyós filmekkel. Hirtelen végigtódultak bennem gyermekkorom emlékei, ahogy édesapám mesét olvas egy kimerítő munkanap utáni este az ágyam mellett. Ahogy tátott szájjal hallgatom, szinte beleélve magam, és már gyermeki lelkem Babszem Jankóval, Dióbél királyfival és a hét törpével együtt mozog a mesék csodás birodalmában. Rohan a világ, minden perc drága, nincs idő a gyermekre. Nincs Hetvenhét magyar népmese, hanem van helyette hetvenhét más. A kereskedelmi televízió ontja a „remekebbnél remekebb” rajzfilmeket, ahol alaktalan, amorf figurák gyilkolnak, fosztogatnak, zsarolnak, erőszakoskodnak. A fogékony gyermekeknek pedig ez a példa, ezt plagizálják, ez alapján cselekszenek, ez marad meg bennük. Hol van Tündér Ilona és Árgyélus, hol van Boka és Nemecsek, hol van Bornemissza Gergely és Vicuska? Hol vannak hőseink, akik az ifjúsági irodalmunk meghatározó, szerves részei. Végképp eltűntek a süllyesztőben az ifjúság körében? Végképp teljesen kirekesztették őket a Nyugatról behurcolt csupa izom, jól felszerelt, szupererős harcosok, akik nem fifikával, találós kérdések megválaszolásával, esetleg karddal oldják meg problémáikat, hanem robbantással, számítógépes technikával és fegyverrel? Csodálatos dolog, ahogy a technika fejlődik, napelemes autók közlekednek, szupergyors számítógépek szinte már mindent tudnak, az internet révén a világ minden pontjával kapcsolatba léphetünk. Ez mind nagyszerű dolog, de van, amit nem lehet technikai fejlesztéssel elérni, van, ami nagy odaadást, szeretetet igényel. Bárhogy fejlődik a világ, meséinkre, irodalmi hőseinkre szüksége van a mai fiatalságnak is, akárcsak nekünk szükségünk volt. Tetteik beléjük kell, hogy ivódjanak, példát kell, hogy mutassanak gyermekeinknek. Ha ezeket nem kapják meg, ne is csodálkozzunk majd azon, hogy tiszteletlen, egymással türelmetlen, kultúrálatlan a felnövekvő generáció, és hogy a világ lassan-lassan maga is olyanná válik, mint egy nagy Pokémonfalu.