Hol termesztik a bírót?

Kis pénz, kis foci – a mondás Magyarországon terjedt el, amikor a magyar tehetségek inkább csak primadonnáskodtak a pályán, azt várták, hogy a közönség a 0:0-ra végződő mérkőzés után is a vállára vegye őket, amikor hivatalosan nem volt profizmus a sportban, valamelyik nagyüzem alkalmazotti és fizetési listáján szerepelt a kezdő tizenegy, a kispadosok, de még a fakó is. Nem tudom, milyen mélységig ment ez így, ott a nemzeti bajnokság, itt a liga hátulról hányadik fokáig, de tény, hogy míg Nyugaton rendesen pénzért fociztak, adták-vették a játékosokat, itt azt szimulálták, hogy a becsületes dolgozó miután teljesítette az ötéves terv aznapi adagját, kimegy a focipályára stb. Akkoriban az ideológia függvénye volt minden egyesület sorsa. Ma nem annyira az ideológia – bár nem tenném tűzbe a kezem e kijelentésemért –, mintsem a pénz az úr. Aki többet fizet, az a nyerő. Csak hát kis fociba kis pénzt lehet „fektetni”, és a kis pénzért le lehet bukni. Ahol már nem tízezrekben számolnak, ott a lefizetettek hatalma esetleg messzebb ér. És számoljunk egy keveset: a nyolcadik ligából a hetedikbe ötvenezerért lehet feljutni. A hetedikből a hatodikba százért, a hatodikból az ötödikbe kétszázért, … az első értéke – de szigorúan két meccset véve alapul, no meg azt, hogy az összeg minden alkalommal legalább duplázódik, és persze, mindig csak a bírót kell lefizetni – Hárommillió kétszázezer. Tessék mondani, hol lehet bírói képesítést szerezni? (rend)