Heccelik a nyomort

Husz János ha 21. századi ember lenne, és Szlovákiában élne, bizony mondom, hogy most, 2004 februárjában ötpercenként késztetést érezne szállóigévé vált híres mondata megismétlésére. A hóhér már meggyújtotta alatta a máglyát, amikor az eretnekké nyilvánított halálraítélt arra lett figyelmes, hogy egy koldusasszony, a tüzet táplálandó, néhány szál rőzsét vetett a lángok közé: „Szent együgyűség!” – mondotta a vértanú.

A napilapok első oldalán már több mint egy hete ott virítanak az öklömnyi betűkkel szedett szalagcímek: Roma rablóbandák; Pálinkát raboltak a cigányok; Munkanélküli romák autón mentek felvenni a szociális segélyt. A társadalmi masszázsnak meg is lett az eredménye: szerkesztőségek anyagtorlódás miatt csak a legblikkfangosabb olvasói leveleket tudták elhelyezni. Azokat, amelyek a lehető legradikálisabb receptet javallják cigányaink állami támogatásának csökkentésére.

Figyelemre méltó, hogy a Ľudovít Kaníkot magasztaló sajtólevelezők között véletlenül se fordul elő se tisztességesen, se tisztességtelenül vagyont szerzett vállalkozó. Politikus sincs közöttük. Egyetemi tanár se, vagy regényíró. Az elit vagy sunyítva, vagy szégyenkezve, vagy közömbösen hallgat. Nem hajlandó véleményt nyilvánítani arról, hogy a béke hatvanadik évében és több mint 14 évvel a rendszerváltás után rohamrendőröket és katonákat vetnek be a legszegényebbek ellen. Axióma, hogy a hadsereg rendeltetése: az ország védelme a határon túli ellennel szemben. A miniszterelnök arra intette a lakosságot, ne keresse a jelzőt, amelyet ráillesztene a Kelet-Szlovákiában történtekre. Bizony ne keressük, mert ha keresnénk, ha kissé elmélyednénk a realitásokban, a „romák lázadása” helyett azt írnánk, hogy „a nyomor lázadása”.

Hogy a politikai osztály viszonylag könnyen megússza a szlovákiai kapitalizmus építésének ezt az epizódját, hogy néhány ezer fegyveres helyszínre vezénylésével rendet tud teremteni, azt csak a roma közösségek teljes szervezetlenségének köszönheti. Rablás? Lázadás? Tiltakozás? Dzurindának és társainak tudomásul kellene venniük, hogy a romák nem szociológiai és nem politológiai kategóriákkal élve fejezik ki magukat, csak mondjuk összehasonlítást tesznek. Arra emlékeznek, hogy volt idő, amikor a dolgozni akaró cigányok legalább 90 százaléka kapott munkát.

Randa látvány egy megvadult tömeg által lepusztított vegyesbolt. De még ennél is randább következményei lehetnek, ha nem nevezzük nevén a jelenségeket. A politikusok és a sajtó egy része általi szegénymasszírozás eredményes volt. Szlovákiában több százezer nem roma ember él egy gráddal, de nem többel a nyomorgó romák színvonala fölött. Eredményesen felhergelték őket; a még náluk is nyomorgóbbakat kiáltják ki elesettségük előidézőinek. Folyik a szent együgyűek gyártása.