Hát hogy is van ez...?

Mindig is nyilvánvaló volt számomra: a politika szinte mindenre képes. Arctalan, vagy ha úgy tetszik, sokarcú. Az viszont, hogy már az akadémiai, tehát az egyébként függetlennek mondott egyetemek köreibe is befészkelte magát, felborítani, meglazítani látszik azokat, nos, ez kezdi súrolni az ízléstelenség, a politikai analfabetizmus, a klientelizmus szintjét. Példa erre, hogy Besztercebánya megye új főnöke, aki egyébként valaha szintén egyetemi tanárként, sőt rektorként élte mindennapjait, megválasztása után azonnali nagytakarítást rendelt el hivatalában, s ehhez a nagytakarításhoz asszisztálnak azok az emberek, akik máig egyetemi alkalmazottak is, meg mostantól fogva a megye új hivatali kisistenei. Kérdés, hogyan bízhat meg egy átlagos földi halandó innentől fogva egy egyetem mindentől való függetlenségében, nyitottságában, akademizmusában? (Ha volt ugyan egyáltalán valaha is ilyen.) Szomorú, hogy ez, ma, itt Szlovákiában, mondhatni, bevett szokás. Szomorú, hogy a politika, minden hozzá nem értésével, belemászik a felsőoktatás rendszerébe, szomorú, hogy egy magát függetlennek tartó fejvadász cég nem a tényleges, hanem a politikai, vagy ami még rosszabb, személyfüggő lojalitást előnybe helyezve választ ki új megyei hivatali vezetőket. Nem szakmai felkészültségüket kérdőjelezem meg a most posztra jutott uraknak és hölgyeknek, csak azt kérdem, eddig menyire is gondolták komolyan az egyetemi munkájukat? Hol vannak azok az igazi régi professzorok és akadémiai emberek, akik, ha kellett, akkor a mindenkori hatalommal szembeszállva a tehetséget, a tudást, a szabadságot, a valami újnak teret adó egyetemi légkört biztosították?! Fene sem tudja, mivé fejlődik így a közélet, milyen hatással lesz ez a mostani besztercebányai precedens más felsőoktatási intézmények működésére. Biztosnak csak az látszik, minden, amire rátelepszik az egyéni érdeket a köz érdeke elé helyező talpnyalásos politika,hogy minden, ami nem demokratikusan, hanem a jaj a legyőzötteknek elve szerint működik, az nemcsak az egyetemnek, hanem egy egész ország értelmiségének válik kárára. Fájdalmas következményekkel. Szellemi deformációknak, a régi rendszerre emlékeztető kiskapus módszereknek, a korrupciónak ismét melegágyat vetettünk. Kikelhet benne a méltóságos hátsókon sűrű nyelvmozgatással előbbre jutni tudók újabb tehetségtelen nemzedéke. Kinek jó ez?