Globalizált kocsma

A nap porát leöblíteni kívánó honfi betér ismerős vendéglátó-ipari üzemegységébe, a Kis Piszkosba. Már régen járt ott, van egy éve is talán. Az olajos padló eltűnt, helyette csempe, mint valami húskimérésben. Söntéspult helyett kvázi bárpult, poros művirágokkal. Elegánsnak tűnő, kissé megviselt székek. A sarokban a leltári számmal ellátható Jani bá’. Kacska, bányában bénult keze lelóg, szájában a mezítlábas házilag sodort, előtte kissör, fenyőpárlat. Ép kezével pedig bőszen csépeli a gombokat a Computerszűzön. Megy az apró befelé, sűrűn, csörömpölés, kifelé semmi. Néhány felmenő ági nőrokont emlegető keresetlen szó az összes verbális kommunikáció. A megérdemelt nyugdíj kopog befelé a gép gyomrába. Marad a nosztalgia a régi szép idők iránt, mikoron még össze-összeállt egy jó máriásparti, sakk- meg dámabajnokság zajlott a füleki vaskályha repesztő melege mellett. Kibicek kortyolgattak, egy-egy hosszú guszta után sóhajtoztak a lehetőségeken, meg visszaelemezték a partit. Aláfestésnek Szécsi Pál szólt a félbőröndnyi tranzisztoros rádióból, vagy jobb napokon a kancsal Nándi bácsi nyikorgó szárazfája cincogott egyenesen a kedves vendég fülibe. Aztán jött a vadkapitalizmus, a Mária segíts utcából bevonultak az első hájfideliti zsebtornyok. Jani bácsi napi részegecskegyorsító adagjai mellé beépült a másik függőség, a computerizált pénzrabló automata. Nagy üzlet! Újság már nem lóg nádkeretben a pult sarkán, a sör se a régi kompresszorral nyomatott aprót megtartó habú finom gömöri. Marad az egyre hamarább elkopó nyugdíj, a három harang, három narancs, három dinnye kombinációt káprázva váró üresedő tekintet. ĺgy múlik el a régi kocsmák dicsősége. Jani bá’ meg gyorsan eloson a gép e-lől, mert a kocsmaajtóban megjelent anyjok. De legalább ő a régi!