Generációs kihívások

Olvasom a Kuciak-gyilkosság utáni első demonstráció főszervezője, Katarína Nagy Pázmány történetét, ahogy ő meséli. Fiatal, gondolkodó és érző ember, s az első pillanatban beléhasított a felismerés: ez így nem mehet tovább. Hallgatom a városi történéseket: lesz Komáromban is tüntetés. A főszervező egy fiatal nő. Jelenleg anyasági szabadságon van az első gyermekével. Hozzá is elért a gondolat – ez így nem mehet tovább –, és elkezdte mozgósítani az embereket. Fiatal, gondolkodó és érző ember. Kisgyerekes anya. Március 8-án, nőnapkor, késő este engem is megérint a kérdés, hogy a másnapi megmozduláson fel akarok-e szólalni. Tudom, hogy ez így nem mehet tovább. Fiatal, gondolkodó és érző ember vagyok. Szociológus, anyaságin. Öt hónapos terhesen. Hát persze, hogy ott találom magam másnap a mikrofon mögött.

A meggyilkolt Ján Kuciak kollégája írja a tüntető tömegnek szánt levelében, hogy kiviszi a saját kislányát is a demonstrációra, akkor is, ha a kicsi nem érti még, mi zajlik, mert fontos, hogy lássa, az utcára tudunk menni a saját jövőnkért. Sok, rengeteg kisgyerekes tüntető van mindenütt.

Máig elevenen él bennem az az emlék, amikor a bársonyos forradalom idején apám nyakában ülve láttam Václav Havelt a komáromi Lodiar bevásárlóközpont emeleti erkélyén szónokolni. Hatéves voltam, nem sokat érthettem abból, ami zajlik, talán csak a percek felszabadult ünnepélyessége marad meg bennem és az, hogy Havel iránt világéletemben olyan megmagyarázhatatlan kötődést éreztem, mintha a családunk tagja lenne. A gyerekek agya az események érzelmi lenyomatán keresztül tanul.

Nézem az elmúlt napokban mozgalommá nőtt Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezés öt alapítóját. Fiatalok, fáradhatatlanok, kemények. Nem politizálnak, hanem kiállnak magukért, értünk. „Mi vagyunk azok, akikre eddig vártunk” – állítják magukról, és tisztában vannak vele, hogy hatalmas erőket képesek megmozgatni. Vajon mi történik? Megtört az Y és Z generáció (a 82, illetve 95 után születettek) közönyössége és egocentrizmusa? Az érte el vajon az ingerküszöbüket, hogy egy kortársukat gyilkolták meg? Netán mögöttük is áll valaki, akinek a kilétéről ma még fogalmunk sincs? Vagy egyszerűen belobbant valami ösztönös, mélyről jövő társadalmi önvédelem?

Az Y és Z generáció tagjait egyfajta türelmetlenség jellemzi. Mindent akarnak, azonnal. Felgyorsult élet, hirtelen hozott döntések, rövid távú elkötelezettség. A közösségi értékeket felváltotta az egocentrizmus, a valós kötődések helyett ott vannak a virtuális kapcsolatok.

Vajon mit lehet ebből a „csomagból” kamatoztatni, ha társadalmi összefogásra van szükség? A hálózati kötődések sokszínűségét, a generációs türelmetlenségből faragott kitartást, a rövid távú elköteleződésből fakadó gyors reakciókat. Bízom benne, hogy valóban igaz: mi vagyunk azok, akikre eddig vártunk.

Ha így van, ha nem, nagyon szurkolok magunknak.

Molnár Kriszta