Mit üzen a 95 százalék?

Több kérdésre is válaszolnunk kellene. Őszintén. Pontosabban a magyar párt vezetőségének illene válaszolnia. Ma viszont, 3 választási vereség után a közvélekedés inkább a jelenlegi pártvezetés feltétel nélküli lemondását, illetve távozását, felelősségvállalását látszik jelezni.

Az elmúlt évtizedek során voltak jó, jobb és persze szinte vállalhatatlan éveink is. Bizonyára a jó évek közé sorolhatnánk a „feszültségmentes” éveket. Azt érdemes rögzíteni, hogy ugyan a feszültségmentesség nem biztos, hogy látványos időszak, de elengedhetetlen, feltétel nélküli kereteit teremti meg az érdemi, hosszú távú változtatások megalapozásához.

Ilyennek minősíthetjük a folyamatos, 8 esztendőn átívelő együtt kormányzás idejét. Az eredményes apró lépések időszaka volt. Vitatkozva ugyan, de együtt kormányoztunk. Néha, igaz, csak a közös minimum keretezte a korabeli közös munkát, de volt hozzá kellő nyitottság és akarat.

A jobb éveket úgy tudtuk elérni, hogy kiküszöböltük a magyar–magyar ellentéteket. Képes volt politikai reprezentációnk áthidalni a vélt-valós sérelmeket, véleménykülönbségeket. Összefogtak egy „magasabb rendű” közös cél érdekében. Ez tette lehetővé többek közt az önkormányzatoknak nyújtott infrastrukturális és egyéb segítséget is. Megszülethetett a Csallóköz első autópályája. Számos, a fővárosba ingázó munkavállaló nyert ezáltal időt, baleset- és stresszmentességet. Nem elhanyagolható jótékony hatása a vállalkozói körre és az ezzel járó munkahelyteremtésre sem. A legfontosabb azonban az, hogy tudatosítjuk, az együttműködés nem öncélú, és hogy nélküle a fejlődés elmarad. Ez az tehát, ahol igenis minden véleménykülönbség ellenére azonosak az érdekeink.

Az érdekérvényesítés hatékonysága demokratikus jogállami keretek között a politikai pártok együttműködési készségének függvénye. A szlovákiai magyarok politikai reprezentációja akkor lehet, lesz sikeres, ha eredmény- és célorientáltsága mellett rugalmas kompromisszumkész együttműködési hajlamot jelenít meg. Persze az észszerű, átgondolt kompromisszumoknak megvannak a határai. Ugyanúgy, ahogy a gyakorlati politikacsinálásnak fontos eleme az időzítés, a NEM-nek is megvan az ideje és jelentősége. Emlékezzünk csak a Kuciak és párja meggyilkolására, a Vár utcai LMBTQ+-kisebbségekhez tartozó fiúk megölésére! Legutóbb pedig a miniszterelnöki merényletre! Mindez a gyűlöletbeszéd eredménye. De a társadalmi párbeszéd, kompromisszumkészség hiánya is. Az emberek frusztráltak, talajt vesztettek, félnek a jövőtől. Ezt a helyzetet használják ki a populista, extrém, felelőtlen politikai erők, a rémhírterjesztők. Megvezetik a kevésbé tájékozott hírfogyasztót.

Minden politikai pártnak elvileg a választói akarat megvalósítására kell-kellene törekednie. Ezt a szabályt kellene követnie a mi pártunknak is. Sajnos az utóbbi évek eredménytelensége azt mutatja, hogy itt már nincs helye korrekciónak. Vezetőink torzsalkodása szinte kizárta az elfogadható eredményre irányuló törekvést. Egyáltalán nem keresték az értékalapú együttműködés lehetőségeit szlovák partnereknél. Pedig pl. a SaS és a KDH is számításba jöhetett volna.

Ezzel szemben ma elértük az elképzelhetetlent. Gyimesi György, az ejtőernyőztetett alelnök a két legerősebb kormánypárttal (Smer, Hlas) szorgalmazza az együttműködést. Mindezt még megfejeli – számára az SNS programja 95 százalékban elfogadható. Egy olyan párt programját szeretné rátukmálni a magyar választóra, amely több területen – például a kultúra, sőt a nyelvhasználat területén is – a kizárólagosság híve. Igen, ezek azok az utóbbi vállalhatatlan évek.

Hova is jutottunk? Ez a fajta elvtelenség elfogadhatatlan. Ez az igénytelenség, az alapvető értékorientáció hiánya csakis egy dolgot vetíthet előre. A párt megszűnését.

A „Régi” helyett jönnie kell az „Újnak”.