Gáz van

Hát az lesz. Azaz már van. Az orosz elnök ugyanis az ukrajnai események miatt persona non grata az EU-ban. Az Európai Bizottság kifejezetten felszólította a tagországok vezetőit, ne fogadják Putyint kétoldalú találkozón. Erre jön Orbán, aki az egységes európai politikára látványosan fittyet hányva nem hogy meghívja, de olyan módon végigasszisztálja az orosz elnök európai erődemonstrációját, hogy azért egy kommunista pártfőtitkárnak sem kellett volna szégyenkeznie. Merthogy pont erről van szó – erődemonstrálásról. Putyin ezután nyugodtan a képébe vigyoroghat Merkel német kancellárnak, aki az Oroszország elleni egységes európai fellépés szimbóluma lett, hogy lám, van énnekem Európában pajtásom. S kétségtelen, az európai egység mind nagyobb bomlasztása elemi érdeke a putyini Oroszországnak, hiszen minél kisebb lesz a vonzása egy erős, demokratikus, a jog uralmára épülő Európának, annál több állam tekinthet reményteljesen kelet felé. Ennek szellemében a Kreml serényen udvarol is a gazdasági válság nyomán Európa-szerte erősödő euroszkeptikus és antiliberális erőknek, nem kis sikerrel. Szomorú, hogy a sorba beállt, sőt, mondhatni a sor élére állt a magyar miniszterelnök. Az az Orbán Viktor, aki a rendszerváltáskor bátor kiállásával – gondoljunk csak Nagy Imre újratemetésére – egy nemzedék számára vált példaképpé, s méltán vívta ki a demokratikus világ elismerését. Most ugyanez az Orbán látványos demokráciaellenes lépéseivel, s különutas Kreml-politikájával az európai egység gyenge láncszemévé teszi Magyarországot. Persze, a motivációit lehet találgatni: csupán az erős, tekintélyelvű uralomhoz való ösztönös ideológiai vonzódás, vagy nagyon is pragmatikus okok – az orosz energia és rubelmilliárdok állnak a háttérben. Számunkra, kisebbségi magyarok számára van még egy nagyon fontos vonzata a történetnek. Egy stabil és külpolitikailag is erős Magyarország ugyanis elengedhetetlen feltétele a külhoni kisebbségek megmaradásának. Nem csak arról van szó, hogy ha kell – s ne legyenek illúzióink, biztos lesz még erre példa –, Magyarország nemzetközi fórumokon is szót tudjon emelni a határon túliak védelmében. Még ennél is fontosabb szempont, hogy a határon kívüli magyar közösségek számára az anyaország pozitív példája talán a legfontosabb morális megtartó erő. Mint minden egyénnek, a közösségeknek is alapvető igénye a győztes csapathoz, vagy mondjuk inkább úgy, a „jó fiúkhoz” tartozás, ami identitásunk, személyes integritásunk alappilléreit alkotja. Ezt ideig-óráig felülírhatja az elvhűség, a hagyományhoz való ragaszkodás, ha azonban csapatunk hosszú távon rosszul teljesít, önkéntelenül is beindul az erózió. S egy olyan korban, amikor a hagyományos értékek és identitások, amilyen a nemzeti is, amúgy is átalakulóban vannak, egy kis közösség számára ez sorsdöntő lehet. Szóval, Magyarországon gáz van, s a szagát már itt is érezni. Reménykedjünk, hogy minél előbb észhez térnek odaát, hogy mi újra úgy tekinthessünk az anyaországra, ahogyan egy gyerek is látni szeretné az anyját: nagynak, erősnek, tekintélyesnek. Más választásunk nem nagyon van.