Füstölögjünk vigyázva!

Pár évvel ezelőtt még tilos volt a fűre lépni, tilos szemetelni, tilos fákat, bokrokat tördelni. Beszédtéma volt az ilyen természetrongálás, megfeddtek bennünket az iskolában már akkor is, ha csak egy gallyban kárt tettünk. Ki figyel ma ilyesmire, kit botránkoztat meg a parkokon keresztül kitaposott ösvények látványa. A fákat, bokrokat napjainkban inkább csak a kártevők veszélyeztetik. A gyerekkori dac, az ifjonti hév lecsapódása, az erőfitogtatás kisülése ma, a T3-asok, a robotgépek lázadása korában egészen másban, lényegesen durvább, agresszívebb cselekedetekben nyilvánul meg, nem holmi ágtördelésben, gallyszaggatásban.

Afelett is ki áll meg manapság, hogy unatkozó kulcsos gyerkőcök, akik kinézetükből ítélve talán még csak nem is felső tagozatosok, Pozsony parkjaiban, utcáin, terein csak úgy fújják a füstöt, aztán felnőttek által is megirigyelhető jártassággal pöckölik el maguktól az izzó csikket, be a járdát szegélyező betonágyba, a szénává szikkadt dísznövények közé.

Nem téma, hogy gyerekek dohányoznak, mint ahogy az sem, hogyan jutnak hozzá fiatalkorúak a cigarettához. Kit érdekel, miért nem visszatartó erő az a rendelet, amely tiltja, hogy dohánytermékekkel és alkohollal kiszolgáljanak tizennyolc évnél aluliakat. Talán mert mindennél fontosabb a minél nagyobb forgalom és haszon, talán, mert olyan zsenáns valakitől személyi igazolványt kérni, talán mert az igazoltatásra, amellyel az életkort kideríthetné, nincs is felhatalmazva az eladó... Ilyen körülmények között aztán kétségesnek tartom annak a gyakorlatnak az eredményességét, amelyet egy szomszédos ország óvodáiban vezettek be, nevezetesen, hogy dohányzásmegelőző és dohányzásleszoktató programot érvényesítenek a nevelésben.

Ám ebben a kánikulával sújtó időszakban nemcsak a dohányzó gyerekekre, hanem a cigarettázó felnőttekre is jobban oda kellene figyelni. Mint ahogy tette ezt Pozsony-Óváros polgármesteri hivatala is, amely a visszavonásig dohányzási tilalmat rendelt el a város három leglátogatottabb parkjában: eme intézkedéssel igyekezve elejét venni az ilyen száraz időben hamar fellobbanó és terjedő avartüzeknek, amelyeket esetenként a dohányosok számlájára lehet írni, mivelhogy a piros kakas pusztítása nem egy esetben felelőtlen magatartásuk következménye. (Csak egy példa: gyakran gyűjtögetem az erkélyemen a felső emeletekről kidobált, nem elnyomott cigarettavégeket. Nem értem, hogy a csikkdobáló miért nem tudatosítja, hogy ha tüzet fog az alatta lévő erkély, akkor bizony az ő lakása is egykönnyen kiéghet.)

A polgármesteri hivatal meghozta és kiadta támogatást érdemlő és megszívlelendő rendeletét, amelyre azonban egyesek ugyancsak fittyet hánynak. Bőszen tüdőzik a füstöt a parkokban, ahol nem lenne szabad. De hát miért ne tennék: a tettenérés nem jár semmilyen büntető rendelkezéssel, mondjuk, az engedetlenek megbírságolásával. Holott lenne helye a pénznek.

Én például egy korszerű, emelőkosaras, mobilis tűzoltóautóra költeném.