Fidelemelterelés

Fidel Castro bejelentett távozása a legfelsőbb hatalomból számtalan kérdést vet fel Kuba jövőjével kapcsolatban. A vélemények megoszlanak a kubai belső ellenzék körében is. Az egyik az optimista szélsőség: Fidel elfogadta a realitásokat, tudomásul vette, hogy Kuba is megváltozott, az országnak irányváltásra van szüksége, és döntésével ezt akarja elősegíteni. A pesszimista szélsőség: abszolút semmi sem változik, a Castro-klán emberei maradnak a hatalomban, Fidel csupán öccse, Raúl pozícióit akarta megerősíteni, akinek 19 hónappal ezelőtt átadta a hatalmat, és akit valószínűleg megválasztanak az ő utódának. A második változatot erősíti, hogy Fidel saját bejelentésében csak az elnöki és főparancsnoki tisztséget említette, és nem szólt a kommunista párt főtitkári funkciójáról, ami azt jelenti, hogy ezt a posztot továbbra is meghagyná magának. Az utána következő, markáns személyiségeknek nem nevezhető második vonal politikusai továbbra is mindent megbeszélnek vele, mert az kizárt, hogy egy annyira narcisztikus ember, aki hetvensokévesen is 5–6 órás beszédekkel szórakoztatta magát, teljesen eltávolítható legyen.

Az igazságot talán valahol középütt kell keresni. Nagyon gyorsan nem lehet jelentős változásokra számítani, de középtávon, egy úgynevezett stabil átmenettel Kuba a demokratizálódás útjára léphet. Az az első fontos lépés, hogy megszűnik az egyszemélyi hatalom – Fidel tényleg mindent ellenőrzött –, és a döntéshozatalt nem egyetlen akarat irányítja majd. Raúl eddigi másfél éve alatt nem sok változott, nem olyan karizmatikus személyiség, mint a bátyja, aki tényleg tudott hatni a tömegekre. Ennélfogva Raúl nem tudja bátyja belpolitikáját továbbvinni, ő gyakorlatiasabb politikát követ. Egyes vélemények szerint folytatni fogja az óvatos gazdasági reformokat, mások úgy vélik: képtelen az igazi reformokra.

Megoszlanak a vélemények arról is, mennyire van meg a kubai társadalomban a változás igénye, mert ez alapvető kérdés. Kuba-szakértők szerint a nyugati média által felkapott kubai ellenzékieket odahaza nem nagyon ismerik, úgymond megélhetési politikusoknak tartják őket. Ez szintén a gyors átalakulás ellen szól. Valamiféle gazdasági változás, könnyítés már korábban elkezdődött, megjelentek a szigetországban a kínai és európai befektetők is. Robbanásszerű gazdasági átalakulás akkor következne be, ha megszűnne a szigetország elleni amerikai blokád, és beszabadulna oda az amerikai tőke. Valószínű, hogy az USA élni fog a lehetőséggel, és minden eszközzel hatalmas nyomást fog gyakorolni a politikai reformok, a demokratikus átmenet felgyorsítása érdekében. Elemzők ugyanakkor a kínai misungot sem tartják kizártnak: valamiféle szocialista ideológiával nyakon öntött kapitalizálódó gazdaság. És valószínűleg megpróbálja a kubai eseményeket befolyásolni Fidel nagy barátja, Hugo Chávez venezuelai elnök is.

A két Castro valószínűleg taktikai manővernek szánta Fidel lemondását, amely egy időre eltereli a figyelmet a mind égetőbb gazdasági-társadalmi gondokról. De a gyökeres változásokat csak elodázni lehet, feltartóztatni nem.