Félig tele, félig üres

Ahogy közeledik a Dzurinda-kormány megbízatási idejének vége, úgy gyarapodnak majd a négyéves ciklus mérlegét megvonó értékelések. Ennek egyik első jeleként Ivan Mikloš, a gazdaságpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a pozsonyi Közgazdaság-tudományi Egyetemen a minap összefoglalta a kormány tevékenységét, természetesen a gazdaság szemszögéből. Az egyik legfontosabb megállapításával vitathatatlanul egyetérthetünk: a Dzurinda-kabinet jobb állapotban adja át az ország kormányrúdját, mint amilyen helyzetben 1998 őszén átvette a Mečiar vezette garnitúrától. Számos eredmény egyértelműen kedvező: Szlovákia belépett a világ legfejlettebb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), sikerült magánosítani a hazai bankok döntő többségét, intenzívebbé vált a külföldi működő tőke beáramlása, a stabil gazdasági növekedés mellett sikerült kordában tartani az inflációt, a hitelkamatok pedig a korábbi 25-30 százalékról 10 százalék alá süllyedtek. Innen nézve a képzeletbeli pohár félig tele van. Azért csupán félig, mert a fontos reformokat csupán következetlenül vagy egyáltalán nem hajtották végre; a nyugdíjrendszer átalakításához hozzá sem fogtak, az egészségügy finanszírozása minden eresztékében recseg-ropog, a reálbérek sem nőttek igazán, a munkanélküliek arányát sem sikerült leszorítani – vagyis innen nézve a pohár félig üres. Azonban legyünk őszinték, ilyen széles kormánykoalíciótól jobb teljesítményt nem is lehetett várni. Mikuláš Dzurinda miniszterelnök a kompromisszumok robotosaként folyamatosan a tűzoltó szerepét játszotta el, ha a kabinet egyik szárnya valami korszerű, problémamegoldó koncepcióval rukkolt elő, akkor azt a másik szárny – döntően a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselői – megtorpedózta, ami az egyik koalíciós erőnek jó volt, az a másiknak nem, és még hosszasan sorolhatnánk az ellentéteket. Bármennyire is lehangoló, de még mindig ez a kormány volt a legjobb Szlovákia függetlensége óta. Magyarországon az idei parlamenti választások kampányának hevében a Fidesz sorskérdést csinált abból, hogy ki nyeri a vokscsatát. Ez persze nyilvánvaló túlzás. Sajnos, Szlovákiában az őszi választások valóban sorskérdéssé válnak: a most kormányon levő reformer erők ha vargabetűkkel is, de a következő ciklusban befejeznék az előttünk álló reformokat, ha viszont a jelenlegi ellenzék nyer, akkor az elmúlt négy év erőfeszítése szinte teljesen kárba vész. Ez utóbbi esetben pedig a jelenleg félig tele pohár teljesen kiürülne...