Élt Hitler alatt, Sztálin alatt, Amerikában sztárpolitikus lett

89 éves korában meghalt Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter elnök egykori nemzet-biztonsági főtanácsadója.

Élt Hitler és Sztálin birodalmában, emigránsként az amerikai politika legfelső köreibe jutott. Halálhírét lánya, Mika Brzezinski, a MSNBC televízió munkatársa jelentette be. „A leglelkesítőbb, legszeretőbb és legodaadóbb édesapa volt, akit egy lány kívánhat magának” – írta.

A lengyel származású Brzezinski 1928-ban Varsóban született, politikus, politológus és geostratéga, 1977 és 1981 között az akkori amerikai elnök, a demokrata párti Jimmy Carter nemzetbiztonsági főtanácsadója volt. Az egykori demokrata politikust gyakran állítják párhuzamba a republikánus Henry Kissingerrel. Mindketten emigránsok voltak, tizenévesen hagyták el hazájukat: Brzezinski Lengyelországot, Kissinger a náci Németországot. A Harvardon ismerkedtek össze, mindkettőjük előtt ígéretes egyetemi karrier állt, de becsvágyóbbak voltak annál, hogy megelégedjenek egy katedrával. Belevetették magukat pártjaik választási kampányaiba, és a hetvenes években előbb Kissinger, majd Brzezinski is nemzetbiztonsági főtanácsadó lett az amerikai elnök mellett. Mindketten hozzájárultak ahhoz, hogy eltűnjön a süllyesztőben a régi, a vietnami háborúval hitelét vesztett külpolitikai elit. Bár erős volt köztük a rivalizálás, tisztelték egymást.

Brzezinski gyerekként élt a náci Németországban és a sztálini terror csúcspontját élő Szovjetunióban is. Apja, Tadeusz Brzezinski diplomata volt, akinek különleges szerencséje, hogy a második világháború kitörése előtt egy évvel, 1938-ban családjával Moszkvából Montrealba helyezték külszolgálatra. Egyetemi tanulmányait a kanadai McGillen kezdte, majd a Harvardon doktorált. 1960-ban a demokrata John Fitzgerald Kennedy kampányának volt külpolitikai tanácsadója. Egyedülálló teljesítmény, hogy Kennedytől Obamáig minden amerikai elnöknek – nem csak a demokratáknak – dolgozott, leszámítva George W. Busht.

Kínai nyitás

Négyéves nemzetbiztonsági tanácsadói munkája alatt a közel-keleti rendezésben és a Szovjetunió feltartóztatásának politikájában is sokat tett. 1979-ben írta alá Anvar Szadat egyiptomi elnök és Menáhem Begin izraeli miniszterelnök a Camp David-i békeegyezményt. A Sínai-félsziget visszaszerzése volt Kairó legfőbb politika célja. A megegyezést kereső, egymásnak kölcsönösen gesztusokat tevő Szadat és Begin amerikai közvetítéssel hozták tető alá a békét: Izrael kiürítette a Sínai-félszigetet, Egyiptom pedig – az első arab államként – elismerte Izraelt. A két évvel később meggyilkolt Szadat hazája 2000-ig 38 milliárd dollár segélyt kapott ezért az Egyesült Államoktól.

A Szovjetunió visszaszorításában is számos lépés tett Brzezinski. A Bécsben aláírt SALT–2 egyezmény a két szuperhatalom hadászati fegyvereit korlátozta – volna, de a kongresszus republikánus többsége nem ratifikálta. Ennél nagyobb jelentőségű volt, hogy folytatódott a Nixon és Kissinger idején megkezdett közeledés a Mao Ce-tung utáni Kínához. Brzezinski felismerte, hogy a szovjeteket a kínaiak mellé állással tudja gyöngíteni. A SALT–2 szovjet aláírását is egy váratlan pekingi úttal sikerült kizsarolni.

Fegyver az őstáliboknak

A Szovjetunió gyöngítését célozta az afganisztáni mudzsahidek felfegyverzése – még azelőtt, hogy a Moszkva bevonult volna Afganisztánba. Washington célja az volt, hogy egy olyan reménytelen háborúba rángassa bele a Szovjetuniót, mint amilyen Vietnam volt Amerikának. A számítás félig-meddig bevált, bár a mudzsahidek felfegyverzése a nagyrészt ezekkel a fegyverekkel végrehajtott tálib hatalomátvétel, valamint a 2001. szeptember 11-i terrortámadások ismeretében nem bizonyult okos húzásnak. (Szeptember 11. után Brzezinski azzal védekezett, hogy szerinte az 1979-es afganisztáni szovjet invázió radikalizálta a muszlimokat.)

Az már csak hab volt a tortán, hogy éppen erre az időszakra esett egy világszenzáció, a szintén lengyel Karol Wojtyła pápává választása. Moszkva meg volt arról győződve, hogy a szovjetellenes lengyel–amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó járta ki a Vatikánnál a lengyel pápát. Ennek persze semmi alapja nem volt, de találkozóik alkalmával II. János Pál és Brzezinski jól elviccelődött ezen.

A Szovjetunió összeomlását viszonylag jól előrejelezte, már az ötvenes években megmondta, hogy a nemzetiségi ellentétek fogják szétfeszíteni az Amerikából nézve egységes masszának tetsző Szovjetuniót. Sőt egy olyan nacionalista, antidemokratikus, oligarchikus rezsim bekövetkeztetét is megjósolta, mint amilyen Putyin Oroszországa lett. A rendszerváltás után azon munkálkodott, hogy a volt szovjet tagköztársaságokat felvegyék a NATO-ba.

Kitört a nukleáris háború

A Charles Gatinak adott interjúban meséli el: 1979. november 19-én hajnali 3 órakor a katonai asszisztensének telefonja ébresztette fel. „Elnézést, uram. Nukleáris támadás ért bennünket.” Egy ilyen nyitás után nem sok kellett ahhoz, hogy Brzezinski magához térjen. Az amerikaiak a hívás pillanatában úgy tudták, hogy a szovjetek harminc másodperccel korábban 200 rakétát lőttek ki az Egyesült Államok felé. Az előírások szerint a nemzetbiztonsági tanácsadónak ilyenkor két perce van ellenőrizni a hír valódiságát, további négy, hogy riassza az elnököt, akinek a döntésének függvényében indulhat a válaszcsapás. Brzezinski letette a telefont, és hajnal 3-kor várta, hogy katonai asszisztense ellenőrizze az információt. Hogy mit érez az ember a nukleáris háború küszöbén? „Csak ültem magamban. Fura érzés volt, mert fizikailag nem vagyok az a semmi pánik típusú hős. De ekkor tökéletesen nyugodt voltam. Tudtam, hogy így vagy úgy, de 28 percen belül mindenki meghal, a feleségem, a gyerekeim, mindenki. Ha így állnak a dolgok, gondoskodni fogok róla, hogy legyen jócskán társaságunk.”

Már csak egy megerősítés hiányzott a nukleáris háború kirobbanásához. Az amerikai Stratégiai Légi Parancsnokság készen állt a felszállásra, amikor szólt a telefon, a vonal túlsó végén a katonai asszisztens: „Vissza az egész. Téves információ.”

Szinte élete végéig aktív volt, folyamatosan tanított, előadásokat tartott, könyveket, tanulmányokat írt. Utolsó éveiben különösen nagy aggodalommal figyelte Moszkva ukrajnai térhódítását, és féltette szülőhazáját, Lengyelországot egy fekete forgatókönyvnek nevezett orosz inváziótól. (mti, index)