Egy választó vallomása

Maria Hernandez Cruz vagyok, pénztárosnő egy San Diego-i éjjel-nappaliban, és hiszem, hogy mostantól az én életem is megváltozik. Be kell vallanom, hogy Bruce Willist jobban csípem, mint Arnold Schwartzeneggert, kedvenc filmem a Die Hard első része, de mivel az isteni Bruce sajnos nem indult a kormányzóságért, egyértelmű volt, hogy Arnie-ra szavazok. Nem érdekel a politika, ám annyit saját bőrömön is érzek, hogy rossz nekünk, sokat kell dolgoznunk kevés pénzért, az ország leggazdagabb állama pedig tele van szegény emberrel. Hozzánk például egyre többen járnak olyanok, akik mindent összefogdosnak, megnéznek, aztán csak egy dobozos kólát vesznek. Hiszem, hogy Schwartzeneggerből jó kormányzó lesz. Számtalanszor megmentette már a világot a katasztrófáktól, mindig védelmezte a gyengéket, és még akkor is szorult bele némi empátia, amikor robotot játszott. Ha nem lenne tehetséges, nem kapott volna filmszerepeket. A tévében azt mondta, az emberek kormányzója akar lenni, minden kaliforniai emberé. És ellenállhatatlanul mosolygott közben, még akkor sem borult ki, amikor megdobálták tojással. Ötvenhat évesen is jóképű, fiatalos, sokkal jobban néz ki, mint Gray Davis, Larry Flyntről nem is beszélve. Érthetően, egyszerű mondatokban beszél, még José, a tízéves fiam is megérti. Az pedig, hogy külföldi, igazán nem számít, a mi családunk is mexikói, a szomszédok olaszok, a harmadik szomszéd meg valami Hollandia nevű helyről származik. Az én nagyapámnak se volt semmije, amikor ide települt, mégis boldogult valahogy, pont egy filmsztár fogadta fel őt kertésznek. Egyébként is, ha valakinek amerikai felesége van, már amerikainak számít, és Arnie egy Kennedy-lányt vett el, vagyis valahol a demokraták is elismerik őt. Az eddigi kormányzónkról nem sokat tudtam, legutóbb el se mentem szavazni, Schartzeneggerről viszont sokat tudok, hiszen minden cikket elolvastam róla a People magazinban. Majd szépen mindent stabilizál, rendbe hoz, ahogyan azt megígérte. Hiszen a filmjeiben is minden sikerült neki!