Egy lelkes miniszter

Mintha végéhez közeledne a nyugdíjreform vitája, és Kaník népjóléti miniszter optimizmusa elnyűhetetlen. Már-már azokra a réges-régi agitátorokra emlékeztet, akik annál merészebb jövendölésekre ragadtatták magukat, minél távolabbra irányították fényszórójukat. A jelent érintő reagálásaiból az gyanítható, hogy az új szisztéma működtetésénél már kezdetben nagyon résen kell lenni; tudjuk, minél több pénz van egy bizonyos területen, annál nagyobb a kísértés, hogy sokan próbálnak belőle „lecsippenteni”. Kaník tisztában van azzal, hogy a társadalombiztosítás alanyainak bizalma felbecsülhetetlen érték, így látványosan beavatkozott Miroslav Knitlnek, a társadalombiztosító intézet igazgatójának vagyonkezelést érintő döntésébe.

A biztosítottak korával párhuzamosan növekszik az új rendszer iránti bizalmatlanság. Még akkor is, ha a nyugdíjaskorhoz közeledők tisztában vannak vele, hogy jövedelmi viszonyaikat már nem érinti az új rendszer bevezetése. Minél idősebb valaki, annál többre emlékezik. A ma 70-80 évesek – ha másképp nem, szüleik visszaemlékezése alapján – tudják, hogy a 20. század folyamán hány sziklaszilárdnak ígért takarékoskodási rendszer omlott össze. Kisegzisztenciák százezreinek megtakarításait nyelte el az I. világháborús hadikölcsön. A két háború között a középréteghez tartozók százezrei takarékoskodtak különböző formában. A háború utáni államosítással ezek az értékek mind elvesztek. De a pénzbeváltások se járultak hozzá az állam által szervezett „megtakarítási akciók” iránti bizalom erősítéséhez. Ne csodálkozzék hát Kaník miniszter, ha vannak, akik csak mérsékelten lelkesednek, amikor élénk színekkel ecseteli, milyenek lesznek a nyugdíjasok jövedelmi viszonyai 20, 30, 40 év múlva. Az elmúlt 80 év alatt ritkán volt olyan 20, 30, 40 év, amelynek folyamán a kuporgató kisember életében ne következett volna be kataklizma.

Néhány éve, már a piacgazdaság érájában, egy építőanyag-forgalmazó vállalat közhírré tette: 30 év garanciát vállal az általa forgalmazott tetőfedő cserépre. Alig indult be a reklámkampány, a konkurens cég azzal rukkolt elő, hogy 40 éves szavatosságot vállal a cserépre. Ott voltam, amikor házépítésbe kezdett szomszédom, tanácsot kért egy öreg ácstól, hogy melyik cégtől vegyen cserepet. A válasz kurta volt: mindkettő szélhámos. És igaza volt, ma már egyik cég se létezik. A mi viszonyaink között nem vehető komolyan, aki azt ígéri, 30 év múlva teljesít egy kötelezettséget.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az államnak tétlenül kellene várnia a korábban kialakult nyugdíjrendszer összeomlását. Az új rendszer kialakítása során azonban nem hagyhatók figyelmen kívül a privatizálás éveinek tapasztalatai; nagy itt a hajlam az értékek lenyúlására. Az új nyugdíjbiztosítási rendszerben százmilliárdos értékek keletkeznek. Kincstári lelkesedés helyett résen állásra van szükség kezdettől fogva.