Egy hír, két olvasat

Az elmúlt hét legnagyobb visszhangot kiváltó híre kétségtelenül az volt, hogy az illetékes nyomozótiszt kérte Pavol Rusko mentelmi jogának a felfüggesztését. Az ANO elnöke, a parlament egyik alelnöke a bejelentésre úgy reagált, ahogy az várható volt: a kereszténydemokraták rágalomhadjáratának minősítette a történteket, akik szerinte így vágnak vissza a két párt között dúló, ideológiai természetű, valójában már gyűlölködéssé fajult politikai csatározásért. Állításában lehetnek részigazságok. Aki csak egy kicsit is eligazodik a hazai belpolitikai dzsungelben, az igazat ad a pártelnöknek abban, hogy a KDH vezetői ki nem állhatják őt. S az is elgondolkoztató, hogy František Mojžiš, a csődbe jutott Drukos Részvénytársaság egykori nagyhatalmú főnöke miért csak az ellene megindult bűnvádi eljárás során nevezte meg Pavol Ruskót zsarolónak, s más törvénytelenségek elkövetőjének, amelyekkel állítása szerint a Markíza néhai teljhatalmú ura hatvanöt millió koronával károsította meg a cégét. Ilyen körülmények között felmerülhet a vádalku gyanúja is. Ebben a kusza ügyben, jó emlékezőtehetséggel és parasztésszel rendet vághat az igazság iránt érdeklődő polgár. Ismerjük Pavol Rusko előéletét. Érdemeit, hiszen egy ideig a Markíza kereskedelmi tévé a demokratikus értékrend és a szólásszabadság egyik fellegvára volt. Nem kis érdemeket szerzett ez a tévétársaság abban, hogy 1998-ban a vártnál kisebb arányban győzött Mečiar, akivel aztán senki sem volt hajlandó koalícióra lépni. Mindeközben a háttérben hatalmas csata zajlott a magán tévén belüli tényleges hatalom megszerzéséért, melynek során sokféle törvénytelenséggel, többek között az alvilággal való paktálással vádolták meg a vezérigazgatóvá avanzsált, s önmagát ukrán testőrökkel védő Ruskót. Aki aztán belépett a nagypolitikába, ahol politikai hatalommal akarta elgereblyézni viselt dolgait. Majdnem sikerült a haditerve, hiszen kormánypárt lett az ANO, ő pedig a parlament egyik alelnöke, aki ellen eléggé kínos bűnvádi eljárást kezdeményezni. Két célt azonban nem ért el: elsősorban a kereszténydemokraták kemény ellenállása miatt nem tudott vezető posztot szerezni a belügyminisztériumban és a pénzügyőrségnél. Nem nehéz kitalálni, miért akarta megszerezni éppen ezeket a tisztségeket. ĺgy aztán befejeződött a nyomozás, amelynek a vége az, hogy hat rendbeli törvénytelenséggel, zsarolással, gazdasági bűncselekményekkel vádolják Pavol Ruskót. Arról, hogy lesz-e per, először az ügyészség, személyesen Milan Hanzel legfőbb ügyész dönt. Ha ők igent mondanak, akkor a parlament szavaz a mentelmi jog felfüggesztéséről. Egyelőre csak Bugár Béla mondta ki határozottan, hogy ilyen esetekben nem lehet különbséget tenni ellenzéki és kormánypárti politikus között, vagyis a gyanúsítottnak minden esetben lehetőséget kell adni a törvényes védekezésre, állításának igazolására. A KDH álláspontja egyértelmű. Az SDKÚ viszont feltűnően hallgat. Akár csak arról, hogy miért állt le a nyomozás Mečiar titokzatos hiteleiről, az Elektra luxusvilláért kifizetett több mint negyvenmillió eredetéről. Talán azért, mert a HZDS és az ANO is tud egy-két cifra történetet Dzurinda pártelnök holdudvaráról. Ha valóban így van, akkor Ruskónak sincs mitől tartania. Jó ideig az ő aktáját is szépen elfektetik, mint annyi mindenkiét ebben az országban.