Egy hét nőnap

Jól elszabták ezt a Gergely-naptárt. Először is helyenként beszúrnak egy február 29-ét, amit egyébként 24-én szúrnak be, csak hogy senki se értse, miért az a szökőnap, ha minden évben van. Pedig, ha Gergelyék picit okosabbak lettek volna, március nyolcadikát duplázzák, és akkor a miniszterelnökünk helyzetét is megkönnyítik, mert két nap legitim ünnepelhette volna a nőket, abba talán belefért volna, ehelyett kénytelen több mint egy hétig tartani március nyolcat. Szegfű szocérzékeny asszonyoknak, szolidaritás, Clara Zetkin és a szocérzékeny férfiak ott fenn a színpadon majd megint szennyest mosnak és vasalnak. Ezen az egy napon – amely egy hétig tart – Fico szolidáris a nőkkel, a többi napon – ami egy évig tart – meg a nők szolidárisak a miniszterelnökkel. Ezen a héten a miniszterelnök nem prostizik, mert már kiprostizta magát. Hogy aztán újult erővel köthessen bele a médiába, amely valószínűleg nem hagyja ki az alkalmat, hogy ismét párhuzamot vonjon a kommunizmus és a ficizmus között, talán nem véletlenül.

Vajon ünnepli-e Fico Anna Belousovová földrajz tanárnő–ama?tőr politikust is? Belefér-e a szocérzékenységbe egy gyengébb szellemi teljesítmény, ez itten a nagy kérdés. Anna, ugye, azt találta mondani, hogy az amerikaiak Koszovó kapcsán be akarják vinni a románokat meg a bolgárokat a NATO-ba. Ami egyébként nem lenne nagy teljesítmény, lévén, hogy azóta vannak ott a NATO-ban, amióta mi is. De ezt végülis nem kell mindenkinek tudnia, csak a politikusnak meg a földrajz tanárnak. Feltéve, ha nem egy vérbő geopolitika- és szárazadat-megújító lénnyel állunk szemben.

A csehek kibulizták maguknak az amerikaivízum-mentességet, amin felbuzdultunk mi is, már csak nem vagyunk kevesebbek tőlük, mi is magunknak intézzük el, mondta a belügyminiszter, aki szokott ilyesmiket mondani. Ugye, a csehek odamentek, azt mondták, építsetek radart nálunk, mi meg vízum nélkül jönnénk akkor, ha lehet. Mondták az amik, akkor mi megépítünk egy radart nálatok, ti meg gyertek, ha lesz pénzetek. Gondolom, mi is így odaállunk, és azt mondjuk: mi továbbra is bírálni fogjuk a szomszédságban megépítendő két lokátort, be-beszólunk majd az amerikaiaknak, ahogy szoktuk, visszahívjuk Afganisztánból is az összes katonánkat, ahogy azt már megtettük Irakkal, továbbra is barátkozunk és nagyokat üzletelünk Kubával, folytatjuk az enyelgést az oroszokkal, határozott nemet mondunk Koszovóra, és így tovább, szóval van mivel odaállítani az amik elé vízumbiznisz-ügyben. Ők meg azt mondják majd, persze, gyertek, ha lesz pénzetek.

Ó, igen, tudjuk, nem ilyesmiken múlik az amerikai vízum, tudjuk. Hanem azon, hogy mennyi vízumkérelmet utasítanak vissza, s ha egy bizonyos küszöb alá csökkenünk, már jók is vagyunk. Egyet azonban nem árt elfelejteni: amerikai állampolgárok döntenek arról, mennyi vízumkérelmet utasítanak vissza.