Dedósok vagy felnőttek

Robert Fico ismét kuvikol. Mi több: olyan papírt lobogtat, amelyen Brüsszelből érkezett, és Szlovákiának figyelmeztetésül szánt sorok olvashatók. A Smer elnöke azonnal ráharapott. Úgy vélte, hogy Ivan Miklošról és állítólagos korrupt ügyeiről már mindent elharsogott, jöhet hát a másik céltábla: Csáky Pál. Erre a hőzöngésre kár több szót vesztegetni, hiszen csak a politikai vakságban szenvedő nem látja: a pártvezér mindenáron és minden áron hatalomhoz akar jutni. Legkésőbb a következő megbízatási ciklusban. Mondjuk ki azonban, hogy ezúttal azért van valóságalapja az ellenzéki politikusok – és főleg a jó szándékú hazai és külföldi szakértők – bírálatainak. Nem elsősorban az a gond, mintha Szlovákia pihenne a babérjain, mert az ország európai uniós csatlakozásáról döntő népszavazás előtt alig látni életrevaló kezdeményezéseket. Ilyen szempontból érthető a kormányalelnök érvelése, miszerint hónapokon keresztül nem lehet egyforma intenzitással kampányolni, hiszen tudvalévően a jóból is megárt a sok.

Jómagam az elhibázott stratégiában látom a hibát. Ez a tervezet ugyanis mobilizáló és tájékoztató részre osztotta a szlovákiai uniós kampányt. Némi leegyszerűsítéssel: először arra ösztönözzük a polgárokat, hogy menjenek el voksolni és szavazzanak igennel. Aztán majd megmondjuk, hogy miért jó nekik és mindannyiunknak ez a döntés. Nem sok túlzással azt is mondhatjuk, hogy ezek a stratégák dedósnak nézik a potenciális választókat, akiknek az agyába kell döngölni – ráadásul közhelyekkel és az unalomig ismételgetett alapigazságokkal –, hogy bizony ez nem olyan népszavazás, mint az eddigi. Ez történelmi. Ami tény, de a polgár ennél sokkal több tényről szeretne tudni, hogy végre ne nógatásra, hanem minden lényeges információ birtokában, saját meggyőződése szerint voksoljon igennel. Aki elbarangol a cseh vagy a magyarországi honlapokra, összehasonlíthatatlanul több tájékoztatást kap az Európai Unió törvényeiről, hétköznapjairól, az új tagországok polgáraira váró feltételekről és kihívásokról. Megtudja például, hogy az unióban hungaricumként, illetve bohemicumként megmarad a magyar és a morvaországi pálinka, a jellegzetes ízű és szagú olomouci „syreček”, valamint a mákos rétes, s hogy a cseh méhészeknek, csirketenyésztőknek tíz év türelmi időt adtak arra, hogy a kaptárokat és az ólakat az európai szabványokhoz igazítsák. Sok tucatnyi hasonló, a mindennapi élethez kapcsolódó kérdésre kapnak választ a két szomszédos ország gazdái. Nálunk a kormány honlapja általánosságoktól hemzseg.

Ennél – de csak ennél – tartalmasabb az agrártárca internetes portálja, habár nem tudom, mennyire elégedett az alacsony felvásárlási árak miatt borúlátó sertéstenyésztő, valamint a bürokráciát kifogásoló méhész és más aggódó mezőgazdász a minisztérium válaszaival. Summa summárum: egyáltalán nem Robert Ficóék miatt, hanem a polgárok alapos tájékoztatása érdekében végre emberközpontúvá, sokkal életszerűbbé kell tenni a hazai információs forrásokat. A népszavazás előtti kampányolás idején sem feledkezhetünk meg a lényegről: arról, hogy alig több mint egy esztendő múlva más feltételek között kell talpon maradnunk. És boldogulnunk. S ebben a folyamatban az egyén alkalmazkodó képessége, szakmai, nyelvi, informatikai felkészülése és felkészültsége meghatározó. Ezért kell már most hozzáférhetővé tenni minden lényeges tudnivalót, hogy Szlovákiában az integrációnak szintén minél több haszonélvezője és minél kevesebb vesztese legyen.