Daliátlan idők

Bemondta a rádió, hogy az Európai Unió polgárainak, ha azt hallják, hogy magyar, három ember jut eszükbe: Cicciolina, a pornósztár, a viszkis rabló meg egy Táncos nevű gyerekgyilkos. Az európai tükörből egy romlott, bűnöző magyar archetípusa szemez velünk. Azt meg a televízió mondta be, hogy Brüsszelben, az európai feltalálók versenyén 23 magyar feltaláló szerepelt, ebből mind a 23 nyert valamilyen érmet. Aranyakat, ezüstöket, kiemelt aranyérmet meg hasonlókat. Ebből a másik tükörből meg az bámul vissza, hogy ázsiai eredete dacára, vagy éppen azért, a magyar a legkreatívabb nép a kontinensen.

Na már most a napnál is világosabb, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Hogy valaki hosszú lére csapolta a fantáziáját.

Vagy az európai uniós közvélemény-kutatók, vagy azok, akik ezt itthon interpretálják. Mert jó lenne tisztán látni, hogy akkor Európa alja vagyunk-e vagy a teteje? Csupa zseni lébecol Budapesten, a Kisalföldön és Borsodban, meg esetleg a ha-tárok mentén, vagy csupa Al Caponéba ojtott pedo-mazo hímringyó? Hogy tényleg ezt tálalja rólunk Európa, vagy azt tálalják nekünk, hogy ezt tálalja rólunk Európa?

Hol vannak már azok a régi, szép, daliás idők, amikor a legismertebb magyar ember Puskás Öcsi volt! A focilegenda! Talán nem is voltak olyan idők. Majd azt is bemondja a rádió, csak idő kérdése. Vagy Rubik Ernő meg Teller Ede! Meg Liszt, esetleg Lehár, ha már a Háryt nem ismerik. Egy Bartók nevű őrült, aki kitántorgott Amerikába. Hogy mélyebben ne is kutakodjunk. Sajna, akad mindig egy-egy atyánkfia, aki váltig azon brüsztol, hogy alakulgasson a kép. Mert a kép, az fontos. Mondjuk, az a Tóth nevű ürge, aki elkalapálta Michelangelo Piétáját. Ügyelt a részletekre a manusz. Ő is címlapon futott, aztán gyorsan elfeledte a világ. A talmi emberek híre gyorsabban hervad, mint a rossz mosópor ereje a hazug reklámban.

Nem kell hát búnak ereszteni a fejünket, hogy esetleg kitudódik, nem is vagyunk olyan nagy szám, ahogy hisszük, csak normális emberekből álló normális nemzet, mint a többi nép. Amely tartalmaz mind gazembert, mind zsenit. Engem speciel nem ver a földbe, de nem is dob föl a két hír. Lesz ennél rosszabb is. Mondjuk, december ötödike után. Akkorra az uniós polgár majd elfelejti a bankrablót, a gyilkost meg az olasz k...-t. Talán még Zalatnayt is, bár őt még fel sem szervírozták neki, hogy jusson az eszébe.