Csepp a tengerben

Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) óriási mennyiségű átutalást nézett át, amelyet a svájci bankfiókon keresztül bonyolítottak 2005 és 2007 között. A szervezet egyben figyelmeztetett, hogy ha valaki szerepel a listán, az önmagában még nem jelenti azt, hogy bűnöző. Hogy teljes legyen a kép, tegyük hozzá: ha valaki nem szerepel ezen a listán, az még nem jelenti azt, hogy feddhetetlen ember.

Az újságírók kiderítették, mi volt a fő bűne a HSBC-nek. Azzal csalogatta az új ügyfeleket, hogy segíteni tud az adózás elkerülésében. A cseh Respekt című hetilap azt írta, „fiktív cégek létrehozását kínálták az adóparadicsomokban, a számlát a bank vezette, és a banktitokra hivatkozva garantálta, hogy az ügyfél titkos svájci számláiról semmit sem tudhatnak meg a hazai adóhatóságok”. Az efféle praktikákat el kell ítélnünk, és helyes, hogy most terítékre került a svájci bankfiók és annak ügyfélköre. De ne felejtsük el, hogy a bank csupán azt kínálta, amit Szlovákiában már napi rutinnal csinálnak, és nincs szükség hozzá a HSBC segítségére.

Anonim cégek működtetése adóparadicsomokban: módfelett kedvelt és bevett szlovákiai gyakorlat. Az ebben élenjáróknak nem volt szükségük a HSBC-re a Lemikon társaság létrehozásához, hogy az talicskán tolja ki az eurómilliókat az állami szerencsejáték-társaságból, a Tiposból. Ott van a SkyToll és az útdíjtender, az Interblue Group és a szén-dioxid-kvóta-botrány, a Prefto és a Dôvera. Aki azt mondja, ez már a múlt, nem érdekes, azt elég arra emlékeztetni, hogyan változott a Fleetpay néhány hónapja Paywellre, vagy hogy a tavaly év végi CT-botrány során mekkora hírnevet szerzett magának a belizei Medical Group. Hogy a szlovák állami kórházakban az étkeztetést a luxemburgi Kanebo Investments biztosítja, vagy hogy a 174 millió eurós állami megrendelés megszerzése után hogyan lett a bit-Studio hirtelen a Gerabelia Limited tulajdona.

A „mi” embereink jobb szolgáltatásokat nyújtanak nekünk, mint amire a svájci HSBC bankfiók valaha képes volt. A megérkező franciaországi lista, legyenek rajta akármilyen nevek, nem terelheti el a figyelmet arról, amire Daniel Lipšic mutatott rá. Még az olyan építőipari cégek mögött is, mint a Váhostav, a Doprastav vagy a Dúha, új-zélandi vagy ciprusi fantomcégek állnak.

A francia lista csak egy csepp abban a tengerben, amiben évek óta gázolunk. A tengernyi szemétségnek egy cseppet jobban kellene háborgatnia bennünket, mint egy cseppnek.

A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa