Bush elnök indiai látogatása

Az amerikai kormány stratégiai partnerségre törekszik a világ legnépesebb demokráciájával, amely a legnagyobb kihívást jelentő kommunista Kína gazdasági és politikai ellensúlyává válhat.

A két ország viszonyát másfél évtizede a fokozatos enyhülés és India felértékelése jellemezte. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter tavaly decemberben Indiát jelölte meg a világ öt jövőbeli nagyhatalma egyikeként. A Pentagon védelmi stratégiája legutóbbi felülvizsgálatában Kína mellett Indiát is a 21. századi nemzetközi biztonság alapvető tényezőjének nevezte. A nem is olyan régen még a szocializmussal kacérkodó, harcosan el nem kötelezett és Amerika-ellenes India a „feltörekvő nagyhatalom és kulcsfontosságú stratégiai partner” minősítést kapta. Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) elemzése szerint India és Kína felemelkedése átalakítja a 21. század geopolitikai térképét. (India népességszáma hamarosan Kínáét is lekörözi.)

Robert Blackwill, Bush elnök első külpolitikai csapatának egyik tagja, volt indiai nagykövet a minap az amerikai–indiai partneri viszonyt geopolitikai hatásában Richard Nixon kínai nyitásához hasonlította.

India a partnerségtől világhatalmi státusának előmozdítását várja, s egyebek között az ENSZ biztonsági tanácsi állandó tagságának megszerzésében reménykedik, noha ebben legalábbis egyelőre nem sok amerikai megértésre számíthat. Újdelhi a nyitástól amerikai technológiát is vár az atomenergia polgári célú hasznosításához, hogy árammal lássa el évi 7 százalékkal növekvő gazdaságát. A békés célú nukleáris együttműködésről már tavaly elvi megállapodás jött létre Manmohan Szingh indiai kormányfő amerikai látogatásakor. Indiának egyetlen ország sem szállít nukleáris technológiát és hasadóanyagot azóta, hogy az ország 1998-ban „berobbantotta magát” az atomhatalmak klubjába. Az Egyesült Államok most ennek a nemzetközi bojkottnak vet véget, és ezzel India az atomenergia polgári hasznosításának tekintetében kikerülne az elszigeteltségből.

Washington cserébe azt követeli, világosan válassza el a katonai és polgári programját és az utóbbi létesítményeit, 22 nukleáris reaktorát helyezze nemzetközi ellenőrzés alá. ĺgy akarja elejét venni, hogy amerikai és más külföldi technológiát használjanak az indiai atomfegyverprogramban. Nem tudni, a kétféle létesítmények besorolásáról megegyeznek-e – a néhány éven belül nagy mennyiségű plutóniumot termelő gyors tenyészreaktorait az indiai fél tabunak tekinti. (Velük együtt Indiának évi csaknem 50 atombomba gyártására lenne kapacitása, nélkülük csak 6–10-re.) A megállapodást Újdelhiben sokan az új kapcsolatok próbakövének tekintik, de elemzők szerint a kudarc sem törné meg a stratégiai partnerség távlatát. A tervezett nukleáris együttműködésnek mindkét törvényhozásban vannak ellenfelei: az egyik oldalon az indiai biztonsági érdekek csorbításától félnek, a másikon az atomsorompó-szerződés aláásását, Újdelhi érdemtelen jutalmazását látják a 20 milliárd dollárra becsült üzletben.

Bush indiai nyitását már első elnöki megbízatása idején szerette volna megejteni, azonban ez késedelmet szenvedett, mivel India a háború peremére sodródott ugyancsak atomhatalom szomszédjával, Pakisztánnal, amely az Egyesült Államok fontos szövetségese a terrorizmus elleni harcban. Iszlámábád sem írta alá az atomsorompó-szerződést, és a „jó nukleáris magaviseletű” Indiával szemben Iránnal, Líbiával és Észak-Koreával titokban atomtechnológiával üzletelt.

Bush elnök Indiából Pakisztánba utazik. Minapi nyilatkozata szerint a béketárgyalások folytatására fogja ösztökélni a két országot. Hivatalosan ugyan semmit sem közöltek róla, de meg nem erősített sajtóhírek szerint az elnök Pakisztánból néhány órára átugrik Afganisztánba is.