Bűnöző vagyok?

Befellegzett a CD-iparnak. A boltok konganak az ürességtől, a multikiadók riadót fújnak, a kis független lemezcégek pedig egymás után dobják be a törülközőt. Egy valamire való fiatal ma már nem hifitoronyra gyűjt, hanem nagy kapacitású számítógépre, mert az helyettesíti a CD-lejátszót, videót és a játékautomatát, ráadásul mindez sokkal olcsóbban jön ki, mintha külön-külön hajhászná az élvezeteket. Onnan tudom mindezt, hogy a múltkor láttam egy ilyen multifunkciós gépet, és amíg csevegtünk a tulajjal, fel is égetett nekem egy olyan ritka cédét, amire hónapok óta spórolok. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy hazánkban a hanghordozók ára már az egeket súrolja, egy sima műsoros kazetta négyszáz, egy CD hétszáz koronába kerül. Úgy tűnik, egyedül az előadók optimisták, legalábbis a Sziget fesztiválon egy emberként állították, hogy a dolog le fog ülepedni, mint annak idején a kazettás magnók megjelenésekor. Akkoriban is mindenki a kalózmásolatoktól rettegett, mégsem dőlt össze a piac.

Ez a mostani helyzet azonban tényleg komoly, mondom én, a laikus, akinek azóta már az internetről is vannak kifogástalan ingyencédéi. Ha normális gépem lenne, filmeket is letöltenék, le én, és eszembe sem jutna, hogy vétséget követek el. Most meg azt olvasom egy portálon, hogy az egyik legnagyobb lemezcég harminc százalékkal csökkentette a CD-k árát, hogy ily furfangos módon körözze le a konkurenciát. Ugyanezt tervezik a DVD-kel is. Lám, ilyenkor derül ki, mennyit kaszálhattak mindeddig ezek a csúnya multik!

Mi több, az amerikai lemezkiadók szövetsége a napokban odáig merült a kétségbeesésbe, hogy amnesztiát hirdettek a fájlcserélők számára, akik elkerülhetik a pereskedést, ha írásban ígérik meg, hogy törlik merevlemezükről a kalózmásolatokat, és nem töltenek le újakat. Aki megszegi a megállapodást, azt a továbbiakban beperelhetik a szerzői jogok megsértése miatt. Nem kell szakértőnek lenni, hogy kimondjuk, a program nem lesz túl sikeres, mert a bűnösök nagy része valószínűleg nem szívesen küldené el személyes adatait a szövetség adatbázisába. Mint ahogy én sem árulom el, kitől szerzem be a hallgatni valót. Mert hülye azért nem vagyok! Mentségemre azt tudnám felhozni a tisztelt bíróságnak, hogy ezzel a módszerrel sok olyan új előadóval és zenei stílussal megismerkedhettem, amelyek begyűjtésére amúgy nem lenne pénzem. Persze nem a kereskedelmi rádiókban hallható műanyag masszára gondolok. Ez talán enyhítő körülmény.