Biztonsági kockázat

Ján Langoš, a Nemzet Emlékezete Intézet elnöke a múlt héten úgyszólván konkrét, már-már névre szóló célzással arra utalt, hogy a pártállami titkosrendőrség aktáinak tanulmányozhatóvá tételével jelentős politikusok kerülhetnek kellemetlen helyzetbe. Langoš két egykori külügyminiszter, a csehszlovák Dienstbier és az orosz Kozirjev egy harmadik személy által megörökített véleménycseréjét idézi. A csehszlovák külügyminiszter kérdésére az orosz diplomácia vezetője ezt válaszolta: Igen, a moszkvai diplomataiskola összes hallgatója kapcsolatban volt a KGB-vel.

Lelkiállapotát tekintve Szlovákia nincs olyan helyzetben, hogy a fenti mondatot a politikai l`art pour l`art egyik feledhető megnyilvánulásának tekinthetnénk. Száz, a közéleti események iránt még nem teljesen közömbös szlovákiai ember közül Kozirjev mondatát hallva legalább hetvennek Eduard Kukan külügyminiszter, a Mikuláš Dzurinda miniszterelnök által vezetett SDKÚ államfőjelöltje jut az eszébe.

Kukan külügyminisztert ŠtB-vonatkozásban a Dzurindához közel állók így dicsérik: csak a „bizalmi” rangot érte el a Cégnél. Ez a „csak” úgy is értelmezhető, hogy 1970 és 1989 között annyi volt a besúgó, hogy a rendszerváltás után a „csak” bizalmiak viselt dolgainak vizsgálatára nincs kapacitás. Persze, akik 1989 előtt megtapasztalták az ŠtB módszereit, akik hallottak egyet-mást a szovjet titkosrendőrség működésének alapelveiről, azok felteszik a kérdést: vajon szívesen vette volna a KGB, ha a moszkvai diplomataiskola mondjuk Afrikában elhelyezett csehszlovák növendéke két gazdát szolgál?

Lehet, hogy alkalmas törvényhozók vagy titkosszolgálatiak dolgában Szlovákia úgy meg van szorulva, hogy mellékes körülménynek tekinthető, ha egy parlamenti képviselő, netán SIS-tiszt ott szerepel a listán. Honatyából van 150, a SIS munkatársainak létszáma hétpecsétes államtitok. Köztársasági elnökünk azonban egyszerre csak egy van. Ennek az egy személynek a jelölésénél 14 évvel a rendszerváltás után azért már csak illene minden pártnak ragaszkodnia a biztonsági kockázat teljes kizárásához.

A szemtanú szerint a két külügyminiszter említett beszélgetése során Kozirjev leszögezte: Kolléga úr, a KGB a mi szolgálatunk. Nem többet és nem kevesebbet közölt Dienstbierrel, minthogy Csehszlovákia ne számítson arra, hogy a KGB vagy utódszervezete bármit is elárul a moszkvai diplomataiskola végzett növendékeinek igénybe vételéről.

A szlovákiai magyar politizálás pikantériája, hogy az MKP vezetői Kukan egy viszonylag jelentéktelen megnyilvánulása miatt helyezték kilátásba, hogy szittyáinkat majd a külügyminiszter államelnökké választása ellen ösztönzik szavaztatni. Tudjuk, hogy Európa jobbik fele mennyire visszafogottan viszonyul a kollektív jogokhoz. Eddig egyetlen MKP politikusnak nem jutott eszébe, hogy Kukan diplomáciai tanulmányainak színhelye már önmagában biztonsági kockázat. Mintha napirendre tértek volna afölött, hogy minden párt vezetésében ott vannak a pártállam egykori fogdmegjei. Az MKP ilyen emberének minősítése: Agent (ügynök) fedőneve Fyzik.

Ha másnak szabad, nekem miért lenne tilos – mondhatja Dzurinda.