Benzinadó – ingatag a minisztérium helyzete

Nem törnek át – állt ellen a pénzügyminisztérium egész héten az üzemanyagokra kivetett fogyasztói adó csökkentésére vonatkozó nyomásnak. Nem nagyon szívesen nyúlnának hozzá kedvenc gyermekükhöz, az új adórendszerhez. ĺgy aztán mindent bevetettek, egyebek közt azt az érvet, hogy még talán az Európai Unió is megbüntetne bennünket, ha tovább csökkentenék a luxusadót. Ez persze egyáltalán nem boldogítja a gépkocsivezetőket, akik minden tankolásért közel 150 koronával többet fizetnek, mint néhány héttel korábban. A pénzügyi tárca azonban két dologról megfeledkezett, és erre könnyen ráfizethet. Az egyik, hogy már nem vagyunk egyedül, Lengyelországban és Magyarországon megtalálták az adók csökkentésének útját, így szertefoszlott a brüsszeli rémkép. Ráadásul egy kisebbségi kormány minisztériuma igyekszik az ár ellen úszni. ĺgy nem is csodálkozhatunk rajta, hogy a Smer azonnal beterjesztett egy módosító javaslatot, amelynek elfogadása sokkal nagyobb problémát okozhat a pénzügyminisztériumnak, mintha saját maga lépett volna.

A héten a németek mellett a franciák is kritizálni kezdték az új tagországok egyre alacsonyabb társasági adóit. Az Európai Bizottság elutasítja az adók harmonizációjának ötletét, így ezt a követelést egyelőre nem kell komolyan vennünk. Az EU két legnagyobb tagállama furcsa vitának a magvát hinti el. Valaki kiszámolta, hogy a csatlakozás kapcsán a lengyelek támogatásként a hozzájuk hasonló létszámú spanyolok néhány évvel korábbi csatlakozásához képest mindössze tíz százaléknyi fejlesztési támogatást kapnak. Ezt akár botrányosnak is nevezhetjük, amely alááshatja az EU nagy konszenzusteremtő légkörét. ĺgy aztán helytelen, ha a francia és a német vezetők belpolitikai megfontolásból nekimennek a támogatás híján egyéb kitörési lehetőségeket kereső új tagállamoknak. Még elevenen él bennünk a kép, amikor a csatlakozási tárgyalások finisében hirtelen közel a felére faragták le a korábban ígért bővítési csomagot, olyan stílussal, amelyet már egy jobbfajta közép-európai helyen sem nagyon engednek meg maguknak. Egyébként is a nagy uniós vállalati képviseletek szerint a tiltakozók elsősorban a maguk portáján söpörhetnének. Lisszabonban évekkel ezelőtt a politikusok ugyan Európa versenyképességének növelését tűzték ki célként, de azóta alig tettek valamit. Márpedig a régi tagországok magas adói ennek a folyamatnak komoly kerékkötői.

A multinaconális cégek viselkedéséről mindenfélét hallhatunk, és mivel közülük még mindig sokan kizárólag az olcsó munkaerő miatt érkeztek hozzánk, nyilván a rémtörténetekből sok minden igaz. Főként akkor, amikor a másodpercnyi pontossággal optimalizált feszes munkatempót minimális bérrel társítják. Akadnak azonban olyanok is, amelyek a nyereségességi mutatókon kívül más területek iránt szintén érdeklődnek. Legalábbis ez derül ki a „családbarát munkahely” elnevezésű értékelésből, amelynek az első három helyén a hazai kézben levő Chemosvit, valamint a Whirlpool és a Volkswagen végzett. A poprádi cég ráadásul már nem először, mivel az illetékes bizottság véleménye szerint hosszú távon igyekszik egyenlő érvényesülési és jövedelmi esélyeket biztosítani a férfi és a női alkalmazottaknak. Talán ez is egy kis adalék lehet a multik társadalmi elfogadása útján. Az igazi persze az lenne, ha a Pozsony környéki helyzethez hasonlóan az ország más tájain szintén elkezdenének harcolni a munkásokért, és ez a fizetési szalagon is meglátszódna.