Befutóra fogadni

Minél közelebb kerül az államfőválasztás időpontja, annál hosszabbra nyúlik a jelöltek jegyzéke. A kormánykoalíciónak is már sikerült három embert listára (vagy lapátra?) tennie. Legutóbb például az Új Polgári Szövetség jelentette be, hogy megtalálta azt a legmegfelelőbb személyt, aki méltán lehetne a jelenlegi köztársasági elnök utódja. Nevek említésétől most tekintsünk el, mert egyrészt felesleges, másrészt a lakosság többsége tudja, kikről van szó, meg minek ingyenreklámot csinálni nekik. Szóval, a héten megszületett az ikszedik elnökjelölt is. Egyedül az ad valami komolyságot a dolognak, hogy nem az Egyesült Barkácsok Demokratikus Uniója szeretné indítani, hanem az egyik kormánypárt. De csak ez. Mert a jelölés körül minden más kissé komolytalan, ugyanis ez a politikai szatíra is azzal kezdődött, hogy a kormánykoalíció tagjai – milyen elcsépelt szófordulat – nem tudtak megegyezni. És nézőpont kérdése, hogy hárman vagy négyen nem voltak képesek megállapodni. Minden szempontból nagyon összehangolták a koalíciós széthúzást: a négyek közül hárman három különböző politikust küldenének a Grassalkovich-palotába, a Magyar Koalíció Pártja pedig egyelőre senkit nem jelölt. Jelen pillanatban úgy tűnik, a négy partner közül egyedül az MKP látja a leglogikusabbnak tűnő megoldást, nevezetesen, hogy a demokratikus erők egy erős, közös és – ami a legfontosabb – megválasztható jelöltet kutatnak fel valahol Szlovákiában. Az MKP azért nem nevezett meg senkit, mert a jelenlegi állapotokra hivatkozva nem bízik sem magyar, sem pedig szlovák nemzetiségű személyiség nagyobb társadalmi támogatottságában. Például ezt is kellene látniuk a hármaknak, és nem három, hanem csak egy lóra kellene fogadniuk. Egy biztos befutóra.