Bábák közt a gyerek

Ki tudja, hányadszor, de mintha újra némi mozgolódás volna tapasztalható a hazai magyar közoktatásban tevékenykedő pedagógusok és szakemberek körében. Tegnap tanácskozás zajlott a szlovákiai magyar közoktatás jövőjéről. A program gerincét A. Szabó László felszólalása képezte, vázolva azokat a területeket, melyek a hazai magyar közoktatás rákfenéjét okozzák, s tegyük hozzá, nemcsak mostanság, hanem már jó ideje. Valami azt súgja, a legfőbb gondot is ez jelenti, mármint, hogy jó ideje kristálytisztán látjuk a problémákat, csak éppen a felszámolásuk érdekében nem hangoljuk össze kellőképpen tevékenységünket. Mintha ez a felvidéki magyar közösség képtelen volna leülni egy asztalhoz, és valóban a lényegi problémákra összpontosítva hathatós elképzelést felvázolni a nehézségek leküzdésére. Az embernek az a benyomása, sok bába közt elvész a gyerek, mintha mindenki csak a magánvéleményét hangoztatná, hozzáértő szakemberként azonban nem lenne képes közreműködni a jövőnket érintő kérdések megválaszolásában. A felelősséget hárítani sem kell, hárul az magától. Ki tudja, vajon a szlovákiai magyarság politikai képviselőinek mikor nyílik újra alkalma kormányzati szerepvállalásra, mikor lesz olyan mértékű döntési jogköre, mint a jelenlegi kormányzati ciklusban van, illetve volt. A szlovákiai magyar közoktatás reformját félő, a közeljövőben sem tudjuk majd megvalósítani, ha nem egyeztetjük mielőbb a különféle javaslatokat és elképzeléseket, melyeket az elmúlt években felhalmoztunk. Amíg nem késő.