Amit szabad Jupiternek

Mi lehet ebben furcsa szlovákiai magyar szemmel? Legfeljebb az, hogy míg Robert Fico legalább annyira két kapura játszik, mint Magyarország, Szlovákia nyílt ellenségeskedés nélkül képes az amerikaiakkal való véleménycserére. Vajon miért teheti ezt büntetlenül?

Eleve érdemes leszögezni, hogy a posztkommunista államok viszonya Oroszországhoz korántsem mutat egységes képet. Románia és Lengyelország történelmileg sem szimpatizál az oroszokkal, Bulgária billeg, Csehország és Szlovákia politikai elitjének egy része pedig a történelmi hagyományokból eredően láthatóan ruszofil. Magyarország kimondottan a történelmi hagyományok ellenére csatlakozott az utóbbi csoporthoz, hiszen az oroszok jelenlétéből a nagy nemzeti sorsfordító pillanatokban nem sok jó származott (példának okáért 1848-ban és 1956-ban sem). Az ország a különutasságában nincs egyedül, a kritika túlnyomó részét azonban maga viseli. Mert egyenesen kihívta a neheztelést maga ellen, Szlovákiával ellentétben.

Robert Fico például nem hangoztatja az ország teljes különutasságát. A szlovák kormány megvívja a saját rezsicsökkentéses harcát, azonban ez a tevékenység nem párosul a Nyugat és az Egyesült Államok elleni szimbolikus és látványos fellépéssel. Még a nyilvánosságnak eladható, a gyakorlatban pedig nem annyira hatásos gesztusokra is futja, például az Ukrajnába irányuló gázcsapok időnkénti megnyitására. A hintapolitika hatékonyságát növeli, hogy Fico nem tör ideológiai babérokra, nem keveredett nyílt harcba a demokrácia értelmezésében vagy civil szervezeti és kisebbségi fronton.

Javítja Szlovákia pozícióit, hogy a belföldi eredetű, de külföldre irányzott kritika nagyon gyenge. A szlovákiai politikai közeg nem annyira polarizálódott és nem is annyira hangos és látható külföldön, mint a magyarországi. Az ellenzék egyrészt tehetetlen és halk, másrészt nem egységes, harmadrészt pedig ebből következően semmilyen alternatívát nem képes nyújtani a Ficón túli kormányzásra, helyette egyes szereplői a későbbi együttműködésre törekednek a Smerrel. Az államfőn és annak személyén túl a „Nyugat” (ha feltételezzük, hogy legalább képletesen bele szeretne szólni a szlovákiai politikába) semmilyen ellenpólusra nem támaszkodhat.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban a szlovákiai diplomácia az utóbbi tizenöt évben nagyon hatékonyan működik. Ahhoz, hogy egy ország a nemzetközi fórumokon ne kerüljön bajba, komoly munkát kell végeznie más platformokon – Szlovákia például (de egyáltalán nem csak) a Balkánon végezte el diplomatái révén azt az aprómunkát, aminek köszönhetően számíthat az elnéző bánásmódra és vannak lekötelezettjei.

Mindezzel együtt tehát az a kép, mely szerint Magyarország egyedül van a Nyugattal szemben Oroszország kérdésében, sokkal összetettebb: Szlovákia példája is mutatja, hogy egy bizonyos álláspont hangoztatása nem feltétlenül váltja ki a fejlett államok neheztelését. Több szerencsétlen tényező együtt azonban igencsak megnehezíti egy állam helyzetét.