Állami precedens?

Megszenved a világ Koszovóval: az Egyesült Nímandok Szervezete, amely éppen most adta át az ellenőrzés stafétabotját az Európai Uniónak, nem hajlandó a saját BT-jében (betéti társaság) meglépni, amit a moráljuk maradéka megkövetelne, holott más esetekben ugye a máig homályos „népek önrendelkezési joga” az a csodaérv, amellyel bármely terrorista állam vagy képződmény „szuverenitását”, „integritását” kell jól megvédeni.

Az EU-ról pedig eggyel többször bebizonyosodott, hogy nincs, hiszen 27 államnak nem is lehet egységes, önálló külpolitikája. Az európai hegyek vajúdása kis, nemzeti egereknek adott életet, a konklúzió az, amit eddig is tudtunk, hogy ti. mindegyik tagállam azt mond, amit akar, és ez pontosan így is történik. Spanyolokból, románokból, szlovákokból jönnek elő szeparatista fóbiák, orosz és szerb vezetők nyugtalankodnak nyilvánosan, miközben reménykedő oszétok, abházok, csecsenek, székelyek tekintenek Koszovóra. Megőrült a világ? Koszovó – mint bármely más államalapítás, nemzetépítés – nem precedens semmire, az egész eleve nem a precedensjog alapján működik. Hiába mutogatnak pl. a baszkok Koszovóra: egy nemzet akkor függetlenedhet, ha azt mások jóváhagyják, és ha a nagyhatalmi vagy össz-geostratégiai érdekek között nem borul az egyensúly. És főleg: ha az új állam nem fenyeget másokat.

Még a szánalmas ENSZ alapdokumentumai sem tartalmaznak olyat, hogy a „népek önrendelkezési joga” valamiféle automatikusan megadandó nemzetközi jótétemény volna, ami bárkit megillet, aki közli, hogy ő nép. Alapkövetelmény, hogy az új államot ne véreskezű gyilkosok hozzák létre, ne legyen terrorista kiképzőközpont; de ha már terepszínű gerillák térnek át az öltönyös-nyakkendős diplomáciai világba, akkor mondjanak le az erőszakról és garantálják minden kisebbségi polgáruknak is a legelemibb szabadságjogokat (így lesz Pristinában törvény az Ahtisaari-tervből).

Nem kell külön magyarázni, miért problematikus a Palesztin Hatóság jelentős öröme a koszovói „precedens” kapcsán: valószínűleg azt hiszik, hogy akár egyetlen centivel is beljebb vannak az államiság felé. Nincsenek. Amíg a Hamász demokratikusan megválasztott terroristái nem teszik le a fegyvert, nem hajlandók rendes öltönyt fölvenni, ezenkívül elismerni a zsidók jogát az életükhöz és biztonságukhoz, nem is álmodhatnak saját államról. Ugyanez vonatkozik Európa második muszlim (és egyébként Amerika-barát) államára: az ex-UCK-gerillák nem alapíthattak volna államot, nem ígérhettek volna nekik európai perspektívát a legelemibb demokratikus és szabadságjogi garanciák vállalása nélkül.

Nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért idealista reálpolitikának.

A szerző a Hírszerző vezető szerkesztője