Áldozat vagy tettes?

Újabb hullámokat vet a titkosügynök-botrány Szlovákiában, lassan, de biztosan szedegeti áldozatait, avagy előbb-utóbb úgyis mindenki múltjára fény derül? Az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium államtitkára után most Jozef Banáš ex-ANO-s, jelenleg SDKÚ-s képviselő került nem kívánt reflektorfénybe. Ő még Hurný botrányának kirobbanása idején előre jelezte, tisztában van azzal, hogy a Nemzet Emlékezetének Hivatala rendelkezik róla szóló iratokkal.

A képviselő egyébként a Cibulka-féle listán is szerepelt titkos ügynök (agent) és együttműködőként (spolupracovník) is. Sajnos ez semmit sem bizonyít, hiszen az ŠtB-listára különböző fals módszerekkel is fel lehetett kerülni, így teljesen ártatlan embereket is be lehetne mártani. Amikor viszont valakinek a nevéhez már nemcsak egy szám és egy titkos név tartozik, hanem egy teljes akta is, melyben szép sorjában le van írva, hogy valójában mit is tett, az már ennél sokkal komolyabb. ĺgy volt ez Hurnýval, és Banášról is kezdenek kiszivárogni adatok, annak ellenére, hogy még nem jelentek meg a közép- és nyugat-szlovákiai listák az interneten.

A Sme napilapnak nyilatkozó képviselő már nyíltan vállalta, hogy együttműködött a titkosszolgálattal, egészen pontosan a Szlovákiába akkreditált külföldi újságírókkal folytatott megbeszéléseiről tájékoztatott. ĺgy olyan személyekről is jelentéseket írt, mint Paul Lendvai, a Magyarországról elszármazott világhírű osztrák újságíró.

A képviselő azzal védekezett, hogy ha Lendvai egyszerűen kritizálta személyes beszélgetéseik során a kommunista rendszert, akkor ő nem írhatta le azt, hogy dicsérte. Banáš a sajtó nyilvánossága előtt kívánja tisztázni magát, ezt már többször kijelentette. Ugyanúgy azzal is védekezik, hogy a NATO parlamenti közgyűlésén, ahol Szlovákiát képviseli, már többször elmagyarázta saját múltját, s ott már elfogadták érvelését. Ennek ellenére továbbra is kérdéses, hogy olyan személyek, akik bármilyen formában együttműködtek a kommunista titkosszolgálatokkal, képviselhetik-e Szlovákiát nemzetközi szervezetekben.

Sajnos, a politikai elit ebben a kérdésben nem egységes. A miniszterelnök sokáig védte államtitkárát, a köztársasági elnök szerint pedig egyszerűen már el kellene felejteni az egész ügyet, túl kellene lépni az ŠtB-s dolgokon. Próbálják ezt megmagyarázni azoknak az embereknek, akiknek a kommunista rendszer s annak kiszolgálói éveken vagy évtizedeken keresztül megkeserítették az életét.