MALINÁK ISTVÁN
Egy csipetnyi humor a legnagyobb problémák megoldására is adhat reményt. Koszovóval kapcsolatban az első fecske: Albánia a napokban ingyen bocsátott egy villát Koszovó rendelkezésére, hogy az új kis testvérállamocska ott rendezhesse be nagykövetségét. Az épület pont az orosz és a szerb nagykövetség közé ékelődik. Nem szólt róla a hír, de Belgrád és Moszkva bizonyára nincs oda Tirana ironikus humorától.
Az európai politikának két dologgal mindenképpen számolnia kellene. Egy: évekbe telik, amíg akad olyan szerb kormányzat, amely hajlandó lesz nyíltan elismerni a teljesen nyilvánvalót: Koszovó függetlensége nem fordítható vissza. Kettő: Koszovó igenis precedens lesz, és nemcsak azért, mert az oroszok majd úgy akarják a saját érdekszférájukban, hanem elsősorban a Balkánon. Itt legelőször a már erőteljesen repedező daytoni békeszerződés omolhat össze, vagyis a látszatállamnak nevezhető Bosznia és Hercegovina eshet szét. E kettő figyelembe vétele nélkül középtávra sem érdemes európai külpolitikát tervezni. De nagyobb baj: európai (egységes) külpolitika nincs, s még középtávon sem lesz. És ezzel ismét visszatértünk a kályhához, vagyis Koszovóhoz.
Figyelmen kívül hagyva az olyan pozsonyi idiotizmusokat, amelyek a harmadik világháborúról meg arról szólnak, hogy Szlovákia sosem fogja elismerni Koszovót, siralmas, amit a huszonhetek művelnek. Tizenhárom éve Európa tehetetlenkedése miatt az USA kénytelen-kelletlen magára vállalta a kezdeményezést és tető alá hozta a már említett Daytont. Most ilyen szerepvállalás nem lesz, Washington azzal, hogy már az első órákban elismerte Koszovó függetlenségét, megadta az alaphangot, és kiszáll a problémából. A függetlenséget elutasító EU-tagállamok – Szlovákia, Bulgária, Románia, Spanyolország, Ciprus és Görögország – kekeckedése puszta színjáték, csak a belpolitikának szól, kihatásait tekintve pedig hatalmas öngól. A kétezer fős EULEX-misszió kiküldését minden tagállam megszavazta, azok is, amelyek nem ismerik el Koszovó függetlenségét. Akkor hogy van ez? A „függetlenségbe való békés átmenet” biztosításával egyetértenek de a függetlenséggel nem? (A Fico-kormány három rendőrt küld az EULEX-be.) És amiről egyelőre senki nem beszél: Koszovó gazdaságilag életképtelen. Az EU-nak kell majd – ha már támogatta a függetlenséget – sok-sok milliárd euróval talpra állítania, működőképessé tennie a koszovói gazdaságot. (A palesztinokba is az unió öli a legtöbb pénzt – vagyis mi mindannyian, a saját zsebünkből.) Ezzel mit fog tenni a szlovák kormány meg a hasonszőrűek? Nem szavazza-szavazzák majd meg az uniós költségvetést, legalább is azt a fejezetet, amelyben elkülönítik a koszovói segélyekre fordítandó tételeket? Ugyan már, rá fognak bólintani, pironkodás nélkül. A spanyoloknál meg a görögöknél még csak van esély arra, hogy a választók majd számon kérik a kormányukon a következetességet, még ha az helytelen is. De nálunk? Azt sem fogják észrevenni, hogy elmaradt a harmadik világháború.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.