Ahogyan azt Lev Tolsztoj írta a Háború és békében

Az első orosz sajtóreagálások szkeptikusabban látják a Moszkva és a NATO együttműködésének magasabb szintre emeléséről Reykjavíkban tető alá került megállapodást, mint a történelmi lépést emlegető nyugati elemzések. Elsősorban arra mutatnak rá, hogy Oroszország részvétele csak formális lesz a szövetség döntéseiben, és nem lesz beleszólása az egyik legfontosabb kérdésbe, a balti államok NATO-felvételébe sem. A Kommerszant Daily című napilap azt hangsúlyozza, hogy a „19+1” felállást felváltó „húszas” keretben Moszkva véleményét lényegében csak az olyan kérdésekben kérik ki, mint a terrorizmus elleni harc és a regionális konfliktusok rendezése, és nem kap beleszólást a számára legfontosabb területen, a posztszovjet térséggel összefüggő döntésekben – holott ezt George Robertson NATO-főtitkár is kilátásba helyezte tavalyi moszkvai látogatása alkalmával. Az orosz üzleti körök lapja úgy látja: így végső soron a tervek szerint május végén, Rómában aláírásra kerülő új típusú együttműködés lényegében az orosz politika és a közvélemény megnyugtatását célozza a balti államok várható NATO-felvétele előtt azzal, hogy elhiteti, valamilyen szinten Oroszország is a szövetség részese. A Nyezaviszimaja Gazeta című független lap az 1812-es helyzettel von párhuzamot, amikor – mint Lev Tolsztoj írta Háború és béke című regényében – a nyugati központosított haderők az orosz határ felé közeledtek. Megfogalmazása szerint bár most a NATO lehető legszélesebb terjeszkedése sem idézhetne elő háborús helyzetet, a jövő kérdése az, hogy az új típusú együttműködés kezelni tudja-e majd az ezt kísérő feszültségeket. Az orosz megfigyelők egy része elégedetlenséggel beszél a hét másik, az orosz–nyugati közeledés fontos lépésének tekintett eseményéről, az orosz–amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikeres befejezéséről is. Az NTV televízió által idézett, névtelenül nyilatkozó szakértők szerint Vlagyimir Putyin orosz államfő „virtuális” megál-lapodást írhat alá május végén George W. Bush amerikai elnökkel. A jelek szerint ugyanis a szerződés nem rendelkezik a leszerelésre kerülő rakéták további sorsáról. Más vélemények szerint ugyanakkor egyáltalán nem előnytelen a megállapodás Moszkva számára: a leszereléssel komoly összegeket takaríthat meg szerény forrásaiból.

A szerző az MTI tudósítója