A zsidókra is gondolt a törvény

Olvasom a január 30-i Új Szóban (Hová álljanak a zsidók?), hogy egy magyar anyanyelvű kassai hölgy magyarigazolványért folyamodott, de mivel zsidó vallású, kérelmét visszavonta. Ha a lap pontosan idézte, amit mondott: „Zsidónak vallja magát, és soha életében nem cselekedett vallása ellen”. Ami a hölgy esetében történt, az tudatzavaráról tanúskodik. Létezik a zsidó vallás, amelyet Izrael határain kívül függetleníthetünk az egyén nemzeti, nemzetiségi hovatartozásától, állampolgárságától. Lehet az ember szlovák állampolgárságú, magyar nemzetiségű és zsidó vallású – a szlovák állampolgárságú, magyar nemzetiségű római katolikus, evangélikus stb. vagy ateista lelkekhez hasonlóan. Ha tehát a hölgy magyar nemzetiségűnek vallaná magát, semmit sem vétene vallása ellen. Az amerikai, holland, magyar állampolgárságú és anyanyelvű zsidók talán folyamatosan sértik hitük törvényeit? Más kérdés, ha magát nemcsak zsidó vallásúnak, hanem zsidó nemzetiségűnek is tartja. Akkor ő szlovák állampolgárságú, de magyar anyanyelvű, zsidó nemzetiségű és zsidó vallású, azaz egyetlen személyén négy entitás osztozik. (Az enyémen legalább ennyi.) De akkor miért folyamodik magyarigazolványért, amely a különböző vallású és világnézetű, de magyar nemzetiségű, nem magyar állampolgárok jogosítványa? A kassai hölgynek először a fogalmakat kellene tisztáznia, hogy aztán föltehesse magának a kérdést: Ki is vagyok én? Milyen entitások osztoznak rajtam? Ha ebben a kérdésben világosan lát, akkor léphet ilyen vagy olyan irányba, vagy maradhat annak, aki eddig volt. Csak az a fontos, hogy jól érezze magát ott, ahol él. A fentiek fényénél az is világos, hogy a kedvezménytörvény a magyarul beszélő zsidókra is gondolt: ha magyar nemzetiségűek, s ezt vállalják, ugyanúgy birtokosai lehetnek a koronás címeres igazolványnak, mint a többi vallásfelekezet magyar nemzetiségű tagjai. A státustörvény nem diszkriminál, hanem integrál, nem kirekeszt, hanem befogad. A tudósítás címe félrevezeti az olvasókat.

Koncsol László